Ma nehezen voltam, rég voltam meghülve, mindig elfelejtem, hogy én is lebetegedhetek, ezért mindig meglepődöm és nagyon rosszul esik. De annyi minden történt velünk ma is, s mind szép, ha belegondolok.. drukkoltunk kézilabda meccsen, kicsit visszatért a kézilabdás éveim emléke, az edző hangja ugyanolyan, s ez öröm, be-be villant, milyen volt tévedni, s mégis úgy éreztem, most nagyon tudnék harcolni. . Önfeledten biztattuka csapatot, csak a két kisebb gyerek csodálkozására eszméltem fel. Nagyon jól esett. Azután felköszöntöttük a 71 éves édesapát, nagytatát, kellemes két órát töltve együtt, sokan, édenfinom tortát éve.. Hat gyerek és hat felnőtt. Utána itthon együtt, szerencsésen nagyrészt egyidőben aludtak négyen, bár későn sikerült, emiatt írok most, mindjárt 11 és Fanni mind ébred fel ha ki akarok menni, sír, át akar jönni. Megvárom hát, míg jó mélyen elalszik. Érkeznek távoli nagyon kedves rokonok, örülök a gondolatnak, hogy talán holnap találkozunk. Azóta túl vagyok egy nagyon kellemes kerekasztal beszélgetésen, ahol értő és érző szívekre talált minden szavam. Jó volt látni a szemekben a csillogást, hogy szép, amit mondok, és azért mondhatok szemet és szivet csillogtatót, mert szép az életem. Még ha nehéz is.. mert mindenkié az.. Minden járszóteret bejárunk, sokat biciklizünk, rollerezünk, motrozunk, Peti megfogalmazta valamelyik nap, hogy azt se tudja mivel menjen, biciklivel, rollerrel, gördeszkával vagy görkorcsolyával. Végül azt hiszem gyalog jött, ő taszította a kisöccsét. Felvillanyoz a hétvégi keresztelő gondolata, minden minden tetszik és kell. Jöjjön mert várjuk. Egyik nap a másik után, egyik sírás a másik után, könnyebb helyzet a nehezebb után. Így szép! Mert zajlik.