Ilyenkor énekel, kacagtat, és hull a béka a fáról, ésatöbbi, öröm nézni aki kacag, az újszülöttön kívül mindenki hahotázik, olyan is van, aki még nem érti, miért olyan vicces, ha békák potyognak a fáról, de nem számít, a tesók láttán és tőlük tanulva kacag, már-már erőlteti, s ezáltal mindenki már rajta kacag, nem is a békákon.. mit sem sejtve, nevet tovább az ennivaló kétéves és ettől olyan jó.. mindenki elfelejti, búját-bánatát, mert van ám abból is, kinek mekkora, mert még mindig nem tudtuk beszereltetni a galériát az autóba, pedig már várja az autót az új gazdája, és még mindig nincs hétszemélyes, kinek mert nem tudom hány kérés és nyilatkozat (szép magyarul) kell még, hogy minden sínen legyen, ki nem aludta ki magát és minden zavarja, de természetesen nem álmos, még csak nem is fáradt, még akkor sem, amikor meseolvasás közben ragad le a szeme, de olyan is van, aki gondtalanul alszik, bár tele a pelus, és üres (kéne legyen óra szerint) a pocak, de anya örül, hátha csendben lesz, amíg a három 'nagy' ágyba kerül, mert még mindig nagy vonzó dolog ám a szoptatás, tisztába tevés, kinek mi, sőt van, akinek mindenik. A lány, már nem csak mosni, krémezni is akarja, mi több krémezi is (mert minél kevesebb az ellentmondás, annál jobb) kisöccse popsiját, sőt egyből utána ugyan azzal a kézzel természetesen meg is simogatja a cuki bébi pihe-puha kis arcát.. mert nagyon kívánatos kis csöppség, főleg mióta egyre többet és egyre nagyobbra nyitja azokat az álomszép sötétkék szemeit. És hát ki tudná megállni, hogy meg ne simogassa, még ha most jött is be a játszótérről, homokozott, hintázott és az is lehet, hogy kutyát is simogatott, kezet mosni nem jutott még eszébe. Nem esünk kétségbe, tudniillik a kutyák szája nemtudomhányszor tisztább az emberénél, reméljük a szőre is.. egy biztos, nálunk senkinek nem kell földtabletta, mert mint tudjuk, aki évi 3 kiló koszt nem eszik meg, annak földtablettát kell adni. Ezért nem kell megijedni a porcicáktól sem.. szóval telnek-múlnak a napok s hetek, csupaöröm, hogy napról napra növünk, ügyesedünk, okosodunk, persze nem csak mi érdemünk, pár embernek nagyon sokat köszönhetünk, meg sem tudjuk köszönni például az áldott jó nagyszülőknek, óvónéniknek, dadanéniknek és barátoknak, akikre mindig számíthatunk. Mert ha még olyannyira furdall is a lelkiismeret egy elfelejtett integetés miatt, hogy nem tudok néha egyik szoptatástól a másikig vissza aludni (akkor sem ha hajnali 2 van), legalább észben tartom megkérdezni az ovisokat, hogy kell-e vmit vinni az oviba, mert van, aki rendszerint elfelejti, és még, ha meg is fogadtam, hogy az ő dolga lesz az iskola, s ekképp az ovi is lehetne, de megkérdem, persze hogy eszébe is jut (bár tegnap kérdeztem volna, mert apa is el kell érjen, csupastressz, és azt nagyonnemszeretem), kell dióhéj, töröm is, de hogy kell, hát úgy hogy fele egyben legyen, vagyis félben, jónehézügy, de Kincsőisvitt, kikaparjuk, apasiet, petisír, csakeztne, csónaknakkell, szuper, sikerül, futnak apa után, anyaszív szakad, puszisevolt, nem tudom mikor nyugodott meg, apa nem ír, nem hív, de örülök, hogy dolgozik és elfelejti az efféle szívfájdalmakat. Az anyaszív pedig egyre csak edződik, s ha erősebb lesz, legalább anya még sokáig kérdez és töri a diót, holtig tanul, már tud csónaknak való dióhéjat törni, s alig várja lássa a csónakot, hát még az ovis fiait. Elfelejtette remélem és nem felidéződött a drágában a dióhéj és elkésés körüli stressz, amikor a kicsi finom ujjaival próbált csónakázni. Holnap több csónaknak való lesz, megígértem magamnak és kevesebb stressz. Az elfelejtett integetés óta akkor sem bánom, ha reggel korábban, sőt nagyon korán át akar jönni. Minden rosszban van vmi jó alapon is azt kívánom bár ne történt volna meg.. csak egy mozzanata a napnak, de alig várom a többit.. nevelhessem magam a 'hisztik' (akármennyire gyűlölöm a kifejezést,  legrövidebben és érthetőbben csak így írhatom le a felnőtt szemmel fölöslegesnek ítélt sírás/nyivogást) alatt, fejlesztve a türelmemet, tűrőképességemet, lássuk tudok-e 10ig, és mikor tudok tovább számolni, mielőtt felemelem a hangom, hogy ne írjak ide más, találó szavakat. Maradjunk ennyiben.. borúsidő, esikeső, hogykerülnekhaza, megválaszolni valók, de állunk elébe, s megoldjuk. Mondták s nagyon tetszett, kellett bicikli, most toljuk. De milyen szép és jó bicikli, mi pedig fantasztikus biciklisták.. fő a szerénység, éljen a humorérzék. Van elég barátunk :) ezeken kívül is, mint szeretet, türelem, megértés, összefogás, kitartás, és ó de jó, hogy még sorolhatnám.. és a tapasztalat azt mutatja, hogy a gyerekek számával nő ezen barátok száma is..