Peti jár velem délutáni suliba, egész jól viselkedik, szeret jönni, mindenki megkedvelte az előkészítőstől a harmadikosig. Ma Katinkáék körömfonást tanultak, amire Peti is kiváncsi lett Kálának köszönhetően, meg is tanulta hamar, kettőt is font. Kinek font magán kívül? Fruzsinak, természetesen. Mekkora gondban volt, hogy mikor adja oda, hol, ha edzésre viszi Fruzsi nincs hova tegye, ki kell vigye az öltözőbe, lehet nem is velük jön edzésre, hanem a nagyokkal... hasonló aggodalmak. Ahogy megérkeztünk karatera, első dolga volt meglesni, van-e Fruzsi. Persze, míg nem volt biztos, ki sem vette az autóból, a táskámból, amibe ő rejtette bele, tudtomon kívül, meg is ijedtem amikor mondta kéri a táskámból a karkötőt, mert nem emlékeztem, hogy betették volna. Na de amint meglátta, hogy bent ban Fruzsi, eszeveszetten szaladt az autóba, és aggódva jött vissza, hogy adja oda, Fruzsi hova teszi, hasonlók. Bíztattam, örülni fog neki, vidd oda. Fruzsi játszott, nem vette észre egyből Petit. Peti közelítette, nem szólította meg, Fruzsi nagyon beleélte magát a játékba. Peti egyre közelebb ment, távolról láttam, de gondolom legyőzte a drukkot, megszólíthatta végül, Fruzsi végre észrevette. Annyit mondott (utólag megkérdeztem) "a tied, én fontam". Fruzsi megnézte, megköszönte, szaladt vele, a piros boxkesztyűjébe tette gondosan, a vize mellé. Olyan jó látni, az elsőszülött bimbózó érzéseit, a rég tartó szerelem kibontakozását... büszke magára, hogy megtanulta, persze mesélte itthon, mindenki szeretne persze, felvette a rendelést, ki milyent szeretne, bár tud írni, nagyon okosan mégis, lerajzolta. Húzott egy zöld vonalat (a Danié), egy pirosat apának, és Fanninak egy piros-lilát. Mert ilyent akartak. És elmondta, még csak az hiányzik, hogy anyának és Balázsnak is kelljen, mert akkor hatot kell. Mondtam én megpróbálom lószőrből, meg is van az alapanyag. Szép hát, újra átélni fiamon keresztül ezeket a zsenge szerelmeket..