Amikor bármikor bárki sírva fakadhat, és mégis jó, hogy írhatok .. valami megmagyarázhatatlan okból kifolyólag megnyugtat.. apa gitározik, ebéd, legózás megvolt, kicsilány hozza a vörös bort anyának, mert a nyolcéves házassági évfordulót aznap nem tudtuk elkoccintani, azóta érezzük, hogy nagy dolog ez, talán a koccintás nem méltó az ünneplésre 

.. Jól esett előző este hallani, hogy imádnivaló vagyok, a jóéjtpuszikor kiderül ugyanis, hogy legnagyobbik fiam annak tart. Jól alszom el, akkor is, ha esetleg ugyanaz vár rám, mint előző éjjel. Mindenki kétszer ébredt, ami már nyolc ébredés. Persze kettő nem történik egyszerre.. s ha úgy történne, az lenne a baj.. Peti nem is ébredt, csak hangoskodott álmában, Dani rosszat álmodott (éjjel nem tudta mit, ám reggelre vagy eszébe jutott, vagy kitalálta, hogy a kutya harapta a lábát), átjött 3 óra körül, megpróbált velünk aludni, ám Fanni megelőzte, ő 2 tájt érkezhetett.. kínlódott is Dani az elalvással úgy 10 percig, ami nem is csoda, ha négyen fekszünk az ágyban. Feladta, azt mondta vissza megy a helyére. Örültem ennek, de kb 20 perc telhetett el, ismét jött, szegény vagy ennyit ébren volt, vagy újra felébredt, talán folytatódott az a rémálom. Ekkor már mentem vele, bebújtúnk az ő ágyikójába.. csak remélni mertem, hogy nem jön utánam a lány, vagy hogy nem ébrednek a többiek is Fanni sírására. Nagy öröm, hogy mostanában minden gond nélkül, szivesen mennek oviba, haladok néha a ruhák rendezésével, ami véget nem érő problémának mutatkozik, nagyon sok csak áll, hová tenni, az az érzésem ha pincébe visszük egyből kelleni fog, amit a fiúk nőnek ki, és jó állapotban maradt, sokáig kell még őrizzem, ha Balázsnak meg szeretném tartani, viszont amit Fanni nő ki, gyűjtöm, alig várom elvigye az unokatestvérem, Szende, aki kislányt hord a szíve alatt. Tele van már a nagy fürdő. A hétköznapok nehézségei közé ezen kívül beillik sőt, sort vezet a főzés kérdése. Nem kicsi gondot jelent, kitalálni, megvenni, elkészíteni... volt terv, hogy hétvégén összeállítanánk egy hétre, még nem valósult meg.. ha Balázs itthon alszik nem szeretek zakatolni, jár nekem is az a pihenés.. ha ébren van, keveset van el egyedül, esetleg hordozom a hátamon, estére ilyenkor nagyon lelakva érzem magam. Nagyon hétköznapi szürke ez így, de nem panasz, nagyon szeretek minden napot, a maga nehézségeivel, megpróbáltatásaival, örömeivel együtt. Balázs ügyesen forog, mindenféle képpen, kúszik, fenekét emelgeti, billegteti. Kíváncsi vagyok mikor mászik. . Ügyesen gogicsel, ennivaló: tetete, dedede, mememe, mamama van már és nincs 8 hónapos. Öröm látni ezeket a nagy dolgokat. Ahogy Fanni elmeséli, hogy nem mehetett nemtudomhova, mert fülbevalója van.. ehhez hasonló örömök várnak ránk nap mint nap..