Egész hétvégénk Betyárról szólt, újra meg újra jól esik újra lóközelben lenni, megfeledkezem a dolgokról, felszabadít. . . Nagyon örülök, hogy visszaköszönni látom e vágyat gyerekeimben. Versenyben voltunk Petivel, épp ki üljön fel Betyárra. Úgy éreztem apák napjánknak nem egészen apa volt a középpontja, sőt a végére még meg is haragudott rám jogosan, volt egy veszélyes helyzet, ami épp amiatt alakult ki, mert én lóklóközelben lévén, Fanni felém indult, és egy ló épp dolgára sietve, Fannihoz közel ment el. Adrenalindús jelenet, profi reflexeknek köszönhetően Fanni Orsiölben, biztonságban, de az én lelkemen szárad, de igazából neki már mindegy, mindent kibír. A ramaty idő ellenére egész hétvégét ott töltöttük a lehető legközelebb Betyárhoz, és minden percét élveztük. Egy felejthetetlen és élménydús előadás a lovakról, lovaglásról Borinak köszönhetően felvillanyozta a sötét szombat délutánunkat. Zuhogó eső, hideg, le a kalapokkal apa előtt, hogy vállalta ezt így, ilyen körülmények között. Nagyon jó volt látni profi lovasokat, ló és lovas közti összhangot, bizalmat. Van hová fejlődni, igazából a cél a relax, a hétköznapokból való kiszakadás, amit teljesen elhoz számomra, amikor négy lábon járhatok. Mindenféle terhektől mentesülök. Megfeledkezem a világról. Ki tudok kapcsolni, kapcsolódni. Minél gyakrabban összejön, annál jobban feltölt. Peti már kérdezte hazavisszük-e Betyárt, nemleges válasz hallatán az volt a kérdése mikor veszünk mi is egy lovat. Megkérdeztem volna kinek, de nem tettem. Egyenesen kéne legalább négy. De inkább hat. Úgy lenne szép, ha családostól tudnánk űzni. Kellenek az álmok. Amíg tudunk álmodozni, addig nincs baj. A legnagyobb álmom valóra vált, majd a kisebbek is eljöhetnek. Minden héten eljönnek, ha minden jól megy ha teszek érte. Mindenkinek ezt kívánom!