Vakáció, szerda, május 1 este, amikor Balázs a kiságyból anyázik, nem akarom hinni, hogy nem nem alszik, tudom muszáj meghallgassam, nyugodt hangot erőltetve -kb ketten már alszanak- kérdem: igen, Balázs? hallgatlak. Erre ő: "én apának megmondom, szé-tá-junk. Nyomatékosan, ügyesen szótagolva, ahogyan a nagyoktól tanulta. Peti még úgy szuszog, mint aki nem alszik, tegnap is későn aludtunk el, nagyon jól telt a régen látott udvarhelyi barátnőkkel, akik meglátogattak nagymamájukkal. Épp ezért, ma mindenki aludt délután, kicsi és nagy, az idő is az alvàsnak kedvezett, tegnap hatalmas jégeső, ma is rossz, így csak felnőttek mozdultak ki, vásárlás, autó takarítás, ritka de annál jobban eső érzés, ha tisztább az autó. A tegnapi jégésőhöz visszatérve, maradandó emlék, 3 napi távollét utàn èrkezünk Bikfalváról, alig várjuk lássuk a cicát, -aki barátnőre volt bízva, tudjuk, hogy teljesen rendben van, de a hiányérzet az ott van, - sietünk be, két nagyobb fiú beszalad anyával, Fanni alszik az autóban, Balázs hazafele még visszaaludt, de anya beszámolóját màr meghallgatta èbren, nem tudtam teljesen higgadtan mesèlni, hogy a tejautomata az egyetlen 5 lejesünket elnyelve kiírta, Defect, contactati cu proprietarul. Nem tudom szavakba önteni hogy esett ez akkor, amikor a vihar szele fúj, fiúk lassan hokira kell menjenek, még haza sem értünk. A proprietar tanácsára bemegyek a közeli kenyérüzletbe, nem koldulni, hanem mert nem voltam hajlandó azt mondani a 20 perc, félóra belefér, megvárom vagy visszajövök, hirtelen mérgemben mesèltem neki autóban alvó gyereket, hokiedzést, így azt javasolta, kérjem vissza a kenyérüzletben dolgozó hölgytől az 5 lejt, -mivel mondtam nincs több ötösöm, váltani végképp nincs időm- és vegyek a román templomnál tejet, ő majd visszaadja fél óra múlva "Csokinak", gondolom a hölcs beceneve. Mivel nem volt jobb ötletem tényleg előadtam a problémámat Csokinak, tudnék mesélni arról az érzésről, ahogy nem akarja simán kihúzni a fiókot, és 5 lejt àtnyújtani a pulton, vagy csak én érzem s látom, vagy tényleg kételkedik, ferde szemekkel néz, hiàba az őszinteség, ha nem hiszi, ugye váltat nekem, csak az autóban a penztárca, az alvó és türelmetlen gyerekekkel, de talán én vagyok a legrugalmatlanabb ebben a pillanatban. Nem hiába, hisz tènyleg nem èrtünk be mind az óriási jégeső előtt. Kopolta az autót, a benne ülők csodálkoztak, az alvó ébredt, ritka egy ébresztőre. Mi bentről csodáltuk, nekem az oviban nemrég elültetett fűmag, vagy zsenge fűszàlak villantak be, igaz mint utólag kiderült, nem volt mindenhol, pl a főtèren sem jégeső. Fura egy dolog, a természet ereje, és 100 méterekkel odébb meg csendes eső.. itt meg áll a jég.. Szóval, egy jóhangulatú, jóleső hazaérkezésnél távolálló volt ez a mostani.. tej nélküli, ráadásul...