Nem egy igen gyakori eset, persze ez még semmit nem jelent, mert 10-kor még kijön, az örökös kérdés, holvanbalázs, választ se várva megnézi, mert a helyén van, ódeédike, s panaszkodik a tesóra valami apróság miatt, ők árulkodásnak nevezik, s nem szeretem, amikor ezt művelik, mert nem nagyon lehet igazságot tenni. S ha megpróbálod, valaki biztosan haragszik. Az újszülött pihegését hallgatva végig fut az agyamon, aludni kéne, denemegyszerű, annyi minden jár a fejemben, nem tudom minek betudni, az a pár korty kávé, mert nem mindennapos, vagy hogy miért írok, vmi késztet, hátha erőt adok, akinek kell, mert testvért kell szülni a gyereknek, minél többet, de igazából magamért, mert az elmúlt pár évben nem mindig volt felnőtt társaságom, nem mindig van akinek elmondjam... talán terápiás céllal írom, gyógyulok, mert a már említett csalódás óta óvatosan beszélek az emberekkel, jobb ha írok, csak az olvassa aki akarja, akinek jó, akinek kell.. félek, hogy sok, félek, hogy fárasztom a másikat, energiavámpírok stb. . Rettegek.. kellett nekem barátság.. Kellett nekem annak hinni. De beszéljünk a szép dolgokról, mert azok visznek tovább. Helyet adott új és értékesebb barátságoknak, mert ha elég értékes lett volna mindkettőnk számára, akkor nem lesz vége.. és talpra állok, saját erőmből. Úgy érzem sokan kedvelnek, és ez hatalmasan erőt ad. Amikor a lábas alján fekete a rizs, mert odaégett picit és a hatéves azt mondja: anya, Fanninak adtam a fehéret, én a feketét ettem, és én idáig azt hittem, hogy nagyon nehezen osztja meg a dolgokat mással, hogy ne dobálózzunk akkora szavakkal, mint önző vagy fukar. Mikor keresem a jeleket, hogy szorong-e a gyermek, és óriási megnyugvásomra nem találok, cserébe egy boldog, mosolygós, puszilkodó, csak néha civakodó gyereket látok, elönt a boldogság. Öröm tölt el, hogy több, mint fele fürdött a családnak, mert olyan is van, akinek csak zuhanyozni volt ideje, sőt olyan is, aki -bár éjfél közeleg-még ezután fog, mert 3 hét óta holnap megy újra munkába.. szerencse 3 hét óta nem először tusol �.. de még mindig gép előtt, bár most nem a hétszemélyeseket nézi.. lehet emiatt nem jön álom a szememre, nagyon rossz lesz nélküle, még ha sokat ült is a gép előtt rengeteget segített a tény, hogy itthon van, hogy olyan felnőtt van mellettem, akit érdekel ha mondok vmit, aki őszinte, akit nem fárasztok, és nem megyek az agyára.. aki szeret, és akit szeretek. Nagy dolgok. Nagy dolog, hogy volt felnőtt társaságom, 3 hétig, és nem csak a tény, hogy itthon van segített, hanem mindenből kivette a részét, úgy rendesen, végig ő főzött, és amikor már nagyon jól voltam (szerencsére hamar eljött) együtt főztünk és ki-ki meggondolta, hogy milyen nagy dolog, hogy ezt látják a gyerekek, akik hál'istennek egyre többen vannak, hogy apa is főz, béke és harmónia van.. amikor öröm, hogy kiviszik a szemetet és mindenki visz vmit, asztalt terít a kétéves is, sőt harcol, hogy ő vigyen be minél több evőeszközt, még ha időközben le is teszi, mert meglát valami érdekesebbet, vagy még sokáig viszi körbe, és be-be falja mindeniket.. szóval szép dolog a csapatmunka, és az éves előtti ima még szebb, főleg, ha a kisebbik ovis énekelni akarja, mert ők úgy szokták, a nagy a fülét bedugva nyivog, hogy ő nem így akarja, megegyezünk, hogy el is mondjuk, de türelmetlen, biztos mert éhes.. Csupa érdekes dolgok, megismételhetetlen minden egyes asztalhoz ülés, pedig a jól megszokott formulák minduntalan (vagy megunva) ismétlődnek.. így a neablúzodbadani, hajoljfölé, húzdközelebb, üljlefanni, Petikérdi holapapír, ittvanpeti, csupamóka s hajamégnekáll.. apró és ugyanakkor óriási örömök, mint például hiányzó betűjű laptopomat elviszi apukám szervizbe, vírus írtás céljából, és úgy kapom vissza, hogy nem hiányzik a billentyű.. és újra a jól megszokott jönhogysírjak állapot . .