Amikor eljön a déli alvásidő, Fanni mindaddig kiszáll a kiságyból, míg anya le nem fekszik a kiságy melletti emeletes ágy alsó szintjére. A fiúk ezt persze nem szeretik, mert így már nem (annyira) lehet zelegórkodni. Az okos (és fáradt) Dani két perc alatt elalszik, belátja, nincs miért küzdeni. Peti (aki már megvan alvás nélkül is, bár van különbség, délután érződik) nemtetszését kifejezendő mocorog, motyog az orra alatt, s miután elmondom, hogy jó párszor meg volt rá az esély, hogy bebizonyítsák, csendben tudnak maradni s el tudnak aludni magukra is, és én is el tudok aludni a szomszéd szobában, sose sikerült, mindig be kellett jönnöm, így most itt vagyok. Erre a legnagyobb megszólal -egy pár panaszos ógatás után- az orra alatt motyogva: 'akkor én kimegyek'.. nem hallom tisztán, gondolom visszakérdezek, 'tessék Peti?' Erre ő, az elsőszülött, ezüstérmes, citromsárga öves karatés: 'anya, vagy te mész ki, vagy én'. Erre anya meglepődve megkérdi hogymondaszilyet Peti, hol az anya iránti tisztelet, különben is mindjárt nem kimész, hanem ki-re-pülsz.. s nem az ajtón, hanem az ablakon.. erre ő visszaszól, hogy ő nem madár, így nem tud repülni, röhögő görcs környékezi, kuncog, de mivel nem látjuk egymást, én az alsó szinten, ő az emeleten, s senki nem kacag vele, (tesók alszanak, anya jönne, hogy kacagjon, de tudja, mérges kell legyen, mert ilyet hallott, így megállja, csendben marad) így szép lassan elhallgat Peti, anya még vár 5 percet, elmondja szereti Petit, nem haragszik, hogy ilyeneket mondott, de Peti már nem hallja, vagy jó színészi képességei vannak, s annak anya örül.. biza annak is, ha alszik. Peti egy érzékeny, finom, 'steril' gyermek. Ha pufuleces a keze, nem bontja ki a benne rejlő ajándékot, sőt azt is megmossa, különben a keze újra 'zsíros' lesz.. sok-sok puszit, ölelést, biztatást, szeretetet igényel, sokat mondja, hogy szeret, maximalista, ebből kifolyólag sokat nyivog, túl hamar kér segítséget, nem bízik eléggé a saját erejében, tudásában.. picit önbizalom hiányosnak mondanám, mint jómagamat. Szeretetre méltó és éhes gyermek, bár ha nyivog, én a helyről is megyek (mennék), hogy szokna le róla és mert nehezen viselem el. Lehet nem jó módszer, rengeteg türelem, s kötélidegzet kell(ene) mellé. Hova tovább, mintha javulna a helyzet. Kitűnő mozgása, tűrőképessége van, gyorsmozgású, izmos, vékony gyerek, én félek ránézni, ha ruhátlan, az apja csodálja, milyen gyönyörű izmos teste van. Skorpió ő, mint még jópáran a családban, de szeretjük s elviseljük (kisebb-nagyobb sikerrel) egymást. Okos, értelmes ő, később kezdett beszélni, és úgy általában mindent, de behozta.. Éhezi a szeretetet, figyelmet, gyors észjárású, okos, intelligens -mindjárt- hatéves.. A nagyobbik kisöccse annyira szereti és felnéz rá, hogy Peti két szóból meggyőzte egyik este, menjen ő is karatezni. Mi kb egy éve kérdeztük először, s azóta is sokszor, hogy ő szeretne-e menni. A válasz mindig az volt, hogy ő kicsi, majd amikor nagy lesz.. miután párszor ezt válaszolta, megkérdeztem, hogy mikor lesz ő nagy. A válasz érdekes: "én nem leszek nagy, anya". Második gyerek szindróma, Petihez képest nem.. vagyis esetleg növésre.. Petinek elég a szabályokat egyszer elmondani, sokszor azt is magára veszi, betartja, ami nem neki szól, betartja mindenáron. Ha egy rajzfilmet szabad megnézni, egyből kapcsolja is ki, ahogy lejárt, még ha Dani kéri is, hogy nézelődjenek még.. A játékait rendben tartja, mindennek megvan a helye, ovi után leltár, ha valami nincs pont a helyén, hanem 2 centivel odébb van, nagy a szomorúság és a sírás. Vigasztalhatatlan ilyenkor.. Ha hajlandó, az ölelkezés gyógyszer.. semmi nem használ, figyelemelterelés sem..