Nagyon szeretjük a nagyszülőket, nagyon szoros a kapcsolat, mindennél többet ér, amikor csak a tudat, hogy hétvégén kimozdulunk, találkozunk, lelkesít és éltet. Jobb kedvre derít. Ők bármikor első szavunkra mozdulnak, nagy érvágás, hogy elköltöztek, pótolhatatlanok. Elköltöztek, s mégis bármikor számíthatunk rájuk. Megérkeztek jó időben, (pedig nem volt sürgős, mondtam én) amikor indultunk, mert Balázs jelzett, talán megszületne. Jobb is volt így, mint megvárni, míg a gyerekek felébrednek, még ha Balázs nem is sietett. Emlegetik is eleget a gézengúzok őket is, és az közös emlékeket is. Nem telik el nap, hogy ne beszéljünk róluk, hogy nagymama reggel 9-ig fel ne hívjon, hogy megkérdezze, hogy aludtunk, hogy vagyunk, füléről-farkára minden érdekli, és ez nagyon jól esik, sok mindenre a beszélgetés során derül fény, kerül rá megoldás. Nagy az egyetértés, így hát hetente meg szoktuk őket látogatni, friss levegő, falusi környezet, tulipán ültetés, almaszedés, még ha csak terv marad is, a szeles, esős idő miatt, de együtt vagyunk, s ez mindennél többet ér. Ilyenkor nagyokat eszünk, nagymama előre előkeszítve mindent, várja a segítségeket, hogy együtt keszítsék el, süssék meg a sütit. Óriási élmény és öröm mindig hozzájuk menni, még ha a nagyobbak (újszülött marad) el-el tűnnek is, mert bekapcsolták a tévét, delfint mentenek valami gyerekek, 12+, apa gyorsan megnyugtat, összesen pont annyik. Igaz meg volt kötözve, de szerencse kiszabadították, apa is nézi velük. Útban feléjük, amikor letérünk, már nagyon várják, hogy láthassák a bikfalvi templomtornyot. Fejből mondják jó előre, ismerik az útvonalat, igaz Szentivánlaborfa Daninak hosszú kicsit, néha Szentivánbikfalva lesz belőle. Mondom elég, ha Szentivánt mondunk. Jól bevett, szép szokás, miután letérünk, rádió halkul, apa kezdi: a bikfalvi torony, jaj de messzire látszik, annak tetejében két szál rózsa virágzik. Azt a két szál rózsát százfelé fújja a szél, ha meguntál babám, nem muszáj, hogy szeressél. Ráz is a hideg, aki egyszer hallja, nem felejti. Aki ismeri, tudja, szép nóta. Megfordult a fejemben nem-e apa szerzeménye, de akkor itt az idő a népszerűsítésre. Anya is hamar bekapcsolódik, sőt már Peti is tudja. Mindig kell számoljunk a hazaérés nehézségeivel, az autóban való alvás után, nagyon nyűgösek, lassan térnek magukhoz, nehéz és hangos 20 perc ez. Utána fürdés, mosás, teregetés, műzli, meseolvasás, imádkozás.. az úgy szép, ha együtt mondjuk, anya tereget a két középsővel, apa kérdi mikor jövünk, mondom 3 perc, addig beszélgessetek. Dani már mondja is, beszélgessetek arról mit láttatok az úton. Vagy arról, hogy apa a kollégáival járt egy tonál. Csak ő tudja miről beszél. Rögtön adja tovább az ötleteket, arról hogy apa a kollégáival issza a kávét. kacagás. Apa meséli hogy fő, mi a különbség hosszú és rövid között. Ő miért iszik mindig rövidet, a hosszúban mi van még benne, erre Dani: 's anya hosszút szokott inni?' Honnan tud mindent ez a gyermek? Azt is tudja mennyi négyzetgyöke a négynek. Vicc nélkül, egyszer szó volt hatványozásról vagy nemtom, vmi matekról mindenképp, Peti nagy matekos, összead, kivon, ma-holnap biztos hatványoz is, s mondom én Dani is mindjárt megmondja mennyi negyzetgyöke a négynek, csak kicsit gondolkozzon. Nagyon biztosan éreztem rá fogja vágni. Pár masodpercbe kerül és jött a válasz: kettő. Nagy volt. Azóta is tudja, de nem mi mondtuk, ő találta (számolta) ki..