A gyerekek is imádják a bikfalvi utakat, a fiúk most nagy örömü(n)kre ott vakációznak.. ennél jobb helyen nem is lehetnének. Meglepődve mesélik, hogy a Jutka néni fekete tehene -miután felállt - mekkorát pisilt. Nagyot sétáltak, temetőbe is jártak, együtt gyújtanak nagytatával tüzet a kazánba, sakkoznak, römiznek. Talán nagyon ügyesen. Elmondásuk szerint sokkal jobb, mint rajzfilmet nézni. Nem hittem, hogy hallok ilyet valaha, nagyon örülök neki, remélem itthon is fog sikerülni, Fanni nem fog keresztbetenni a programnak. Azért nem egyértelmű az örömünk, vagyis öröm az van, de sajnálat is, mert naponta többször nyugtázza drága kicsi lány, hogy nincs Dani, nincs Peti, nincs nagytata, nincs nagymama. Mondom nemsokára hazajönnek, de mind mondhatom. Ahogy pakolt ő is, amikor pakoltunk a fiúkkal, hozta a fogkeféjét, a táska egész nap a hátán volt, hiába ismételgettem, hogy mi majd integetünk az ablakból, ő is pakolt. Amikor telefonon beszélünk, és eljön a köszönés ideje, nem lehet azt a hangsúlyt, hangszínt leírni, hogy milyen szomorú hangon köszön el mindenkitől egyenként. Egy jelenetet mesélt el nagymama minap, hívott egyből, muszáj volt elmesélje, örülök is neki, mert felvillanyozott. Eljött a délelőtt, nagymama kiwit vitt be a fiúknak. Nekiláttak, Dani nemsokára megszólal, mondja hogy Peti allergiás a kiwire.. (a gumicukorra allergiás) nagymama kérdi is komolyan Petit, jön is a válasz, hogy nem, erre Dani, tudom, csak olyan finom, hogy meg akartam enni mind. Szóval van esze a négyévesnek. S huncut is rendesen.