Ha úgy érzem túl vagyok azon a szinten, hogy leírjam, ami szép, vagy bármit, ami leírható, és nem találom a helyem, a nyugalmam, tudom, hogy jót fog tenni, ha nekifogok. Fanni november 7-től óvodás, óriási öröm, nem sír induláskor, immár 3 hete. Könnyű neki, ritka szerencsés ő, nagyon jól ismerte az ovit, udvart, óvónéniket, dadanéniket is, ráadásul Petivel egy csoportban van. Amúgy is ügyes lány, az oviban csak néha sír Tetika (Peti) után, ami azért aggaszt, mert nem kéne visszahúzni az amúgy is visszahúzódó, csendes, érzékeny lelkű drága nagylegényt. Megoldódik idővel, bízom benne, megpróbálok mindenen nem túl sokat aggódni, nem belebetegedni mások problémáiba, hiszen felnőttem. Bármennyire is furcsa, el kell hinnem, elég nekem az én kis nagycsaládom. És még azon belül is igyekszem óvatosan és mértékkel aggódni. Mondta valaki (akinek minden szavát szeretem megfogadni), hogy 4 gyerek minden pici ügyén nem stresszelhetek, mert sok lesz. Megpróbálom.. Emellett is minden nap megvívom harcaimat, miért így és miért ezt mondtam, amiért nekem nincs, neki (és nekük) legyen, segítsek inkább, növeljem az önbizalmát (önbizalmukat).. miért emelem a hangom, miért volt a hangsúly olyan, amilyen.. amolyan önbizalom romboló, kioktató.. de próbálok minden nap javulni, változni, igyekszem értelmezni a reakciókat, számolni, mély levegőt venni, mielőtt bántóan nyilvánulnék meg.. kettős érzés, itthon tartottam volna pici ügy miatt a pici lányomat, és nem akar maradni. Éhis, éhis, mondja, amikor segítek a fiúknak öltözni, sőt öltözik és húzza a csizmajat. Teszem mintha nem érteném, mit szeretnél kicsi Fanni, de hamar válaszol: obiba éhis. Szívem szakadozik, nem akar velem maradni, fura, hogy pillanat alatt milyen öntudatos óvodás lett belőle. Örülök is ugyanakkor, hogy szívesen megy, köszönet érte mindenkinek, akinek része volt ebben. Most született, most hoztuk haza a kórházból és néztük sokáig a fiúkkal, apa gitározott, mint mindenkinek, amikor először jött haza.. el sem hiszem, megy inkább, mint maradjon, nem ajával, obiba. Na de szerencse maradt így is valaki, akit szeretni, etetni, fürdetni, akiről gondoskodni, akivel 'beszélgetni'.. hív is, megyek hát . .
