Ma ismét nagyon úgy érzem sínen vannak a dolgok, virul a lelkem, rég nem érzett öröm és boldogság, ami nem csak a napsütéses tavasz első napjának köszönhető.. sokoldalú, óriási öröm ez. Sorolhatnám, hogy mi mindennek örülök egyszerre, egy kezemen meg sem számolhatom. Csoda, hogy ennyi szép jár nekem, nekünk, minden napra jut.. A kis kétéves nagy szavai, mint miccolsz és biztosan, de olyan szövegkörnyezetben, ahol épp a helye, ahogy segítenek egymásnak, az iskolába készülő megfogalmazza, hogy pont ilyen kisgyermeket akart testvérének, és meg is kérdi, hogy honnan tudtam, meg hogy találtam ki.. repes a szívem, mert a mindjárt ötéves megköszöni a nagyszüleinek a kűrtőskalácsot, anélkül hogy segítenék, olyan délelőttünk volt, amit le sem merek írni, napozás az imádott testvér társaságában, versírás egy finom kávéért, limonádé, a gyerekeknek is a kedvenc program és társaság, hazafele elfárad a kétéves, leszáll a motorról, felül a babakocsira, a legnagyobb kiveszi a kezemből a motrot, hogy könnyebb legyen babakocsit tolni. Idegenek is gyönyörködnek a gyerekeinkben, van aki meg is meri kérdezni, mind a három a magáé, mondom igen, sőt mosolygoks közben gondolkodom mondjam-e, mert Dani a pegasba és a biciklizésbe egyenesen szerelmes, minden 20 métert kétszer tesz meg, így épp jóval előbb van. Ahogy alvás időben szerre egyenletesednek a légzéseik, persze gyorsul a pulzusom, ahogy a szomszéd szobában gőgicsélő az elejtett játeka után kutatva egyre hangosabb, ami maga után von(hat)ja az eddigi egyenletes szuszogás felgyorsulását. Elmélkedések, kell-e 20 lejes tavaszi sapka minimum háromszor, sokkal fontosabb és nagyobb aktuális kiadás van, de alszik mind a négy, igaz moccani egyelőre nem merek, a minusz távolságra levő féléves megérdemli, hamar múló és vissza nem térő leírhatatlanul édes pillanat. De rögtön levegőt (is) nyel és magamhoz térek. Rendezni, takarítani volna jó, motiváció is van, nagyon kedves látogatóink lesznek, de nem zavarnám álmukat, marad minden a a velejáró nem kellemes érzés is, hogy a földön maradjunk. Csudajó ez a módszertani nap, nem kell sehova rohanni, hátha még pöttyök is jönnek, mert négyből egy nem jó arány, hanem majd máskor. Úgy jó, ahogy van, köszönöm, hogy élek, és hogy ennyi mindenkinek fontos lehetek.. ha néha sok is, például egyszerre három kicsi szájból háromféle hangon az anya, szerre mindent, nyugodtan csendesen, mert megtérül.. Ennél szebb s jobb nincs es, ha van, az is meglesz.. szép a tavasz!