Ahányszor szó esett arról, hogy Fanni is járhat valahova, ahova szeretne, mint például balett, mazsorett, műkorcsolya, lovaglás, sosem akart menni sehova. Ma azt mondja, -nem tudom, hogy hatással volt-e rá a mai (március 15-ei) lovas felvonulás, hogy amikor 5 éves lesz, szeretne majd járni lovagolni, balettre és mazsira. Mire én természetesen egyből mondom, elég egy is, ha kiválasztod, melyiket szeretnéd leginkább, erre tétován mondja, vagy balett, vagy lovaglás, egyből érvel, hogy: "jó lenne a lovaglász, mert szeletnék megtanulni lovagolni, kellene szokat gyakololni, amúgy isz jót tenne, melt natyon szeletem a lovakat". Szóval, úgy tűnik nem kellett sokat várni erre sem, pedig már azt hittem kistestvér szindrómája lehet talán, hogy azért nem akar semmire járni, mert nem elég nagy. Daninak is volt egy ilyen, el is mondta, ő még kicsi, ha majd akkora lesz, mint Peti, megy ő is karatera. Igaz, amikor ma Fannival szó volt a balettről, mondta, hogy nagyon jó barátnője Nóra és ő is jár, mire én mondtam, hogy beszélek az anyukájával, hogy mikor van balett, egyből visszakozott, hogy ő majd szól, hogy mikor szeretne menni. Még növünk egy keveset, úgy érzem, míg elmegy máshová anya nélkül, mint nagyszülők és az ovi. 

Találkoztam és együtt tölthettük ma a déli órákat, a szívemhez közel álló Borival, aki amióta egyetemre jár, ritkán jár haza, ha itthon van sem mindenhova jut el, de nagyon jól esett. Magasabb nálam, nem tudom ezért választotta-e őt Fanni a tèren, akinek a nyakába üljön, de megszenvedtünk rendesen, hogy Balázs is, Fanni is végignézhessék a lovakat. Igaz, apa is kijött, és nekem volt hármunk közül legkevesebbet gyerek a nyakamban, de örülök, hogy vége, szép volt, de pont olyan fárasztó is.. ilyen napot zárunk hát, ráadásul, kissé nehezen indult a nap, arra ébredtem, hogy zümmög a telefon, hirtelen azt hittem a férj ébresztője, de nem, az enyém. Ráadásul nem ébresztő, felveszem, nővérem kissé szemrehányó hangja ébreszt, persze mielőtt felvettem, annyit láttam, hogy 8:08, tudtam baj van. Az éjszaka a gyerekek (mind a 4) anyáéknál aludtak, azt mondtam odaérek 7:45 -re, anya mondta jó lesz, mert fél 9re mennek az iskolával koszorúzni, na de, másképp alakult a reggelem, mint terveztem, nem tudom, volt-e ilyen valaha, hogy a TB ébresztőjére ne ébredjünk, úgy nyomja ki, hogy észre sem vegyem. Szóval nővérem hangja, anyád sír, 4 gyerek nemget. Tudtam, nagy a baj, apa elment hamarabb, mint kellett, elkèpzelem, nem bírta a négyszeres reggelt. Este 8-tól mentünk az ünnepi előadásra, úgy hírlett hosszú lesz, így ott aludtak, s ez lett belőle. Anya végül egyáltalán nem jött ki a térre, lelkemen szárad, sőt, kissé úgy érzem, még Emő is neheztel. Mennyi mindent ki kell bírjon ex a lélek, megtanul szigorúan szelektálni, mit cipeljen és mit ne... mára azt dobta, nagyon varom kikapcsoljak mára, ilyenkor, mintha érezné Balázs, (szinte mindig megérzi valaki) már haramdszor akarja újra apát, ilyen idokokkal, hogy mert őt szereti, vagy csak szipog, mocorog, elvesztem a türelmem, rászólok, hogy aludjon, elkeseredik, s akkor már újra apa a megoldás. Ismét késő lett, épp pontosan 22:22, legalább egy órája lenne kötelező aludjon, s nekem is jól esne már a tudat, hogy senki nem akar semmit, nem lesz már baja, óhaja, sóhaja, panasza. Holnap új nap, új erő!