Lélekvirulás, születésnapolás, sőt az anyaság megélésének negyedik hatványa. Elmondhatatlan, megismételhetetlen minden perc, vagy mert nehéz, vagy mert gyönyörű, könnyes is lehet, akár a bánattól, akár az elérzékenyüléstől. Újra Bikfalván üdül a lelkem, a család itt előünnepel. Ha nem közelegne a legkisebb egyéves születésnapja, akkor is ünnep minden hétvége. Sőt, még a hétköznapok is, kicsit mindenik valamiért. Rengeteg szeretetet adunk, kapunk. Csak úgy, mint türelmet, odafigyelést, figyelmességet. Dani csattolja Fanni haját, sőt odafigyel, hogy van-e hiányzó, teszik az új dobozkába, a kedvenc új helyre. Peti gyönyörűen bánik kisebbik öccsével, ragaszkodik is hozzá a kisokos, kérezkedik hozzá, ha végre találkozunk az iskolakapuban. Ugyanis megvolt Peti első hete az iskolában. Öröm, boldogság, hogy szereti, ha kérdezzük mit szeretne az iskolától azt mondja, megtanulni románul. Hozzásegített ehhez a szűk egyhetes tengerparti nyaralás, mindenre rákérdezett, ha román szót hallott, mit mondtál, ő mit mondott. Sőt, amikor megkérdezte hogy tudna ő megtanulni, és elmondtam, legkönnyebben román vidéken, sőt Fruzsi már volt, egyből azt tervezi, ő hogy és mikor mehetne román vidékre. Mikor van nyitva :)) mert valamit nem jól értett, vagy nem értett. Gyönyörű az idő, már három hete minden hétvégén elbúcsúztunk a nyártól, és nagyon jól esik, hogy még mindig tart. Dani imádja az ovit, továbbra is, Fanni az új  oviban, dicsérik, egész héten szivesen ment, apával, gond nélkül. .. ügyesen és szivesen végzi dolgát, vesz részt a tevékenységeken. Dani vigasztal s puszil ha netán beverem magam. Még jóval a "baleset" után is simogat, putyukál. A lovaglás mindig meghozza hatását, megvan a gyümölcse, jó érzés, hogy van külön programom, kicsit elfelejthetem a mindennapi gondokat. Jó elrepülni kicsit a megszokottból, a feladatok elől. Bikfalván mindig jól telik, kikapcsol, jót tesz a felnőtt tárdaság, az odaadó "vendég"szeretet, apa mindig nagy sétával altatja el legkisebb fiát, ha a nagyok nem alszanak, próbálunk hamarabb haza indulni. A suliban feladata van anyának is, nem csak a fiúnak, de még mindig igaznak találom, úgy szép, ha zajlik. El sem hiszem, hogy ekkorák a gyerekek, a legkisebb is jár enyhe túlzással, de egyre bátrabban lépeget. Szeptember 13-án, 4 nappal a születésnapja előtt kibújt első fogacskája, van már két recéje, sőt aznap elkezdett gyakorolni, egy-kettőt lépni. Naponta toldja meg egy-eggyel, ma már ötöt is lépett, tovabbtnem számoljuk. Könnyű, mert hozzávetőlegesen mondhatjuk, egyévesen foga lett és járni kezdett. Nagyrészt mint a testvérei. Mégis annyira más, mi is annyira másak vagyunk, másképp csináljuk, hogy nem is csoda, hogy ilyen egészséges ez a gyerek. Úgy érzem neki lesz a legkönnyebb élete, ha lehet ilyent mondani, gondolni. Szinte semmi nem kötelező, nincs görcs mindenféle apróság körül. Sőt. ..