Durva és kegyetlen. A szívem egyenesen 7 felé kell, hogy szakadjon, ha összeszámolom. Ritka az a két ember a családból, aki ugyanazon a helyen tartózkodik, vártuk mindannyian, mégis a hiányérzet ami eluralkodik most. Fél csapat táborozik.. Az egyik fiú, mert nem vittünk párnát, másik fiú táborhelyén talán se áram, se jel nem lesz, az itthon maradtak pedig nyűgösek, van aki nem akar aludni, mert mindjárt 3 éves, más meg emiatt nem tud. A nem tudom hányadik szívrész meg állandóan lóhátra kívánkozik, vagy masszázsra éhezik a fáradt, hordozós hát, kicsavart lélek. Közben két gyönyörű családi nyaralás is összejön, egy fertőrákosi és egy tengerparti nyaralás. Mindkettő különleges, fejlesztő, lélekmelengető. Minden nap vannak gyönyörű, éltető pillanatok és vannak kegyetlen percek, ötpercek. Nem könnyű egy pillanatig sem. Így van jól, vállaljuk, állunk elébe, mert nincs ennél nemesebb dolgunk.

Peti jár velem délutáni suliba, egész jól viselkedik, szeret jönni, mindenki megkedvelte az előkészítőstől a harmadikosig. Ma Katinkáék körömfonást tanultak, amire Peti is kiváncsi lett Kálának köszönhetően, meg is tanulta hamar, kettőt is font. Kinek font magán kívül? Fruzsinak, természetesen. Mekkora gondban volt, hogy mikor adja oda, hol, ha edzésre viszi Fruzsi nincs hova tegye, ki kell vigye az öltözőbe, lehet nem is velük jön edzésre, hanem a nagyokkal... hasonló aggodalmak. Ahogy megérkeztünk karatera, első dolga volt meglesni, van-e Fruzsi. Persze, míg nem volt biztos, ki sem vette az autóból, a táskámból, amibe ő rejtette bele, tudtomon kívül, meg is ijedtem amikor mondta kéri a táskámból a karkötőt, mert nem emlékeztem, hogy betették volna. Na de amint meglátta, hogy bent ban Fruzsi, eszeveszetten szaladt az autóba, és aggódva jött vissza, hogy adja oda, Fruzsi hova teszi, hasonlók. Bíztattam, örülni fog neki, vidd oda. Fruzsi játszott, nem vette észre egyből Petit. Peti közelítette, nem szólította meg, Fruzsi nagyon beleélte magát a játékba. Peti egyre közelebb ment, távolról láttam, de gondolom legyőzte a drukkot, megszólíthatta végül, Fruzsi végre észrevette. Annyit mondott (utólag megkérdeztem) "a tied, én fontam". Fruzsi megnézte, megköszönte, szaladt vele, a piros boxkesztyűjébe tette gondosan, a vize mellé. Olyan jó látni, az elsőszülött bimbózó érzéseit, a rég tartó szerelem kibontakozását... büszke magára, hogy megtanulta, persze mesélte itthon, mindenki szeretne persze, felvette a rendelést, ki milyent szeretne, bár tud írni, nagyon okosan mégis, lerajzolta. Húzott egy zöld vonalat (a Danié), egy pirosat apának, és Fanninak egy piros-lilát. Mert ilyent akartak. És elmondta, még csak az hiányzik, hogy anyának és Balázsnak is kelljen, mert akkor hatot kell. Mondtam én megpróbálom lószőrből, meg is van az alapanyag. Szép hát, újra átélni fiamon keresztül ezeket a zsenge szerelmeket..

Elindulunk nagyszülőkhöz, kellemes napok egymás után, a gyerekek vidámak, kiegyensúlyozottak, beszélget a két nagyobb leghátul, Balázs Csernáton féle félúton alszik már, Fanni énekel, cillagok cillagok, mondjátok el anyának, kuncog is, mert emlékszik, nagyokat kacagunk mindig, mert ha anya énekli hogy mondjátok el nekem, és Fanni így énekli, akkor kacagás a vége, folytatja is merre jár(t)(Fanni szerint), hol lehet most a kedvesem... mosolygok magamban, az előbb még merre jár a kedves, most meg ő már az álmok világában azaz következő két percben ő is alszik már. Fiúk feszülten figyelnek, kedves külföldi vendégek mennyire maradnak le, most nem azért szurkolnak, hogy mindent megelőzzünk, hanem hogy együtt haladjunk. Szeretem látni, ahogy rácsodálkoznak a magas, fehérhajú de korukat nem mutató, gyönyörű emberek beszédére, minden egyes mozdulatukra... Fanni is Balázs már gyakran együtt játszanak, másik szobába csak Dani kérdése szűrődik be: Fanni, mit csinálsz? Jön a válasz, játszok Bajázzal, mire a kérdező: én úgy hallom Balázsnak nem tetszik, mindjárt sírni fog... Peti táborozni készül, sokat beszélik Danival, együtt minden részletéről, már a tudat furcsa, hogy hat napot távol lesz. Már tavaly ügyes volt egy négynapos táborban, nem lesz gond, de mégis hihetetlen, hogy itt tartunk. Büszkeség és szívmarcangolás egyben. Öröm és hiányérzet, még mikor el sem ment. Sose legyen vége, gyönyörű dolog anyának lenni! 

Kint is, bent is, tisztul lassan és állandóan a lakás, újra és újra hozzáfogok, amíg még ébren van s majd amíg felébred, rendeződnek ruhák, dolgok, csak még két szoba kéne, és minden nap még két óra nem ártana... de így is tökély, megelégszünk. Néha kevés, néha sok, de ha hallhatom, hogy Fanni pöttet (többet) nem kér, meg Dani szerint nem erről volt szó, vagy Peti minden nap a lovagló és karatetáborról beszél, felváltva a Dani születésnapot és a tengert emlegeti. Tudja ki hol nyaral és azt hiszi mi is el kell menjünk. De minden nap türelmesen magyarázzuk az épp aktuálist, minden nap megért valamit, s ő magyarázza a kisebbeknek. S hihetetlen, hogy mennyire szépen, választékosan, türelmesen, szakszerűen. .. ki nem hagy semmit. Megnyugtatja Balázst, Fannit s még Danit is. Össze is kap utóbbi kettővel. Nem egyszer, nem kétszer... de jól van így, ebből is kell, ebből is tanulnak, ki mit, miből mennyit. Együtt néztük a vihart, szaladtunk be a nagy szélben, Petit vitte el a szél, Fannit le a motorról, hamar megoldódott, Fanni felkérezett a babakocsira, Peti felajánlotta, hogy viszi a motrot, így már Petit is nehezebben vitte a szél, Dani biztonságban a 18 kilójával a tizenvalahány kilós pegason. Közben mindenki apáért aggódik, Peti legalább kétszer kérdi meg, beér-e apa vihar előtt, Dani is azt szajkózza, de apa, de mi lesz most vele. Már a lépcsőházban utolért, belátta, nem megy a szaladás erős szélben, bent mindenki nézte és csodálkozott milyen erős a szél, cserép hullt, törött, volt aki félt, kérdezte, van-e 'villámállító', de apa gitárszóval kísért Micimackója széppé tette, átalakította a félelmeket. Balázs leereszkedik és nem leesik az ágyról, lábra érkezik, mindenki csodálkozik, csak én látom többedszer. Egész nap mondikál, tetete, dedede, dejdejdej, tejtejtej, pedig szortyos, jól eszik, alszik, holnap nagyot sír oltáskor. Zajlik az élet, egy percét sem adnám. .. lovaglás jól megy, túl jól, sokáig érzem még, hogy mennyire.. itt a nyár, lángol a szerelem. Nem egy irányba, megsokszorozódva. Állat, ember, embergyermek, élet iránt egyaránt.

Egész hétvégénk Betyárról szólt, újra meg újra jól esik újra lóközelben lenni, megfeledkezem a dolgokról, felszabadít. . . Nagyon örülök, hogy visszaköszönni látom e vágyat gyerekeimben. Versenyben voltunk Petivel, épp ki üljön fel Betyárra. Úgy éreztem apák napjánknak nem egészen apa volt a középpontja, sőt a végére még meg is haragudott rám jogosan, volt egy veszélyes helyzet, ami épp amiatt alakult ki, mert én lóklóközelben lévén, Fanni felém indult, és egy ló épp dolgára sietve, Fannihoz közel ment el. Adrenalindús jelenet, profi reflexeknek köszönhetően Fanni Orsiölben, biztonságban, de az én lelkemen szárad, de igazából neki már mindegy, mindent kibír. A ramaty idő ellenére egész hétvégét ott töltöttük a lehető legközelebb Betyárhoz, és minden percét élveztük. Egy felejthetetlen és élménydús előadás a lovakról, lovaglásról Borinak köszönhetően felvillanyozta a sötét szombat délutánunkat. Zuhogó eső, hideg, le a kalapokkal apa előtt, hogy vállalta ezt így, ilyen körülmények között. Nagyon jó volt látni profi lovasokat, ló és lovas közti összhangot, bizalmat. Van hová fejlődni, igazából a cél a relax, a hétköznapokból való kiszakadás, amit teljesen elhoz számomra, amikor négy lábon járhatok. Mindenféle terhektől mentesülök. Megfeledkezem a világról. Ki tudok kapcsolni, kapcsolódni. Minél gyakrabban összejön, annál jobban feltölt. Peti már kérdezte hazavisszük-e Betyárt, nemleges válasz hallatán az volt a kérdése mikor veszünk mi is egy lovat. Megkérdeztem volna kinek, de nem tettem. Egyenesen kéne legalább négy. De inkább hat. Úgy lenne szép, ha családostól tudnánk űzni. Kellenek az álmok. Amíg tudunk álmodozni, addig nincs baj. A legnagyobb álmom valóra vált, majd a kisebbek is eljöhetnek. Minden héten eljönnek, ha minden jól megy ha teszek érte. Mindenkinek ezt kívánom! 

Apa maratonon, Balázs alszik, a többiek tegnap nagyszülőkhöz kívánkoztak aludni, kívánságuk teljesült. Hárman 'elháltak', először. Dani azt kérdezte nagymamától hányat aludhatnak ott. Fogkefével a kezében rontott be, mesélte, hogy azért van, mert fogat kell mosni. Ez volt a bejelentés, hogy ott akar aludni. Kérdés sehol. Majd ha szóltam, hogy nem épp így, akkor hányat. Tudtam, ha Petire bízzuk, jó lesz. Az lett. Szépen, illedelmesen, csendesen megkérdezte: 'de Manyi mama, ma este itt aluhatunk?' Nagyon érdekes, végre itt van a néha vagy inkább elég sokszor áhított állapot, és mégsem tudok vele mit kezdeni. Már megjártam magam egy barátnőnél Balázzsal, ami normál felállásban nem valósult volna meg. Gondoltam rendezek, takarítani is lehetne nagy csendben, de nem fog. Nyaralás tervezés, több gondolat nem hagy, pedig ideális alvási lehetőség is egyben. De nem jön. Beszéltem anyával, Fanni emlegetett, ami jól is esik és kicsit rossz is, mert nem voltam ott, amikor hiányolt, Balázsnak dolga volt velem, mire mentem volna elaludt Fanni. Majd Balázs. Kár - és talán nem is szabadna - agyalni mindenen, hiábavaló és fárasztó. De mégis ott van, végigfut az agyamon, van amin is el is időz, de nem lehet 5 vagy 6 felé szakadni. Megtanulok annak a pillanatnak örülni, ami van. Itt és most. Ha oda megyünk nyaralni és akkor, úgy lesz jó. Ha ma nem lovazunk és nem vidéki nagyszülőzünk, hanem külön három helyen vagyunk haton, azért jó. Szokjuk, mert eljön. Annyi mindent lehetne, és csak írok, és nagyon jó. Szükséges. Kell. Hasznos. Javamra válik és akkor nem csak nekem jó. Ha csak nekem, az is jó. Mert szükséges. Kell. Hasznos. Fotókra várni, apára, egy napra, hogy eljöjjön és elmenjünk. Nagyon várom és nagyon félek egyben, de tudom, hogy amilyen nehéz lesz az út, olyan jó lesz majd ott. Csak jó lehet és szép, ha mi együtt. .. és a nagyszülőkkel még szebb. Esős idő, szomorkás, hozza is a letargiát. De még az is szép. Ma este s holnap együtt vagyunk, s csak ez ami kell. Semmi több. 

hogy valaki Fannira piakál, azaz kiabál. Mondja is hamar, "ne piakálj Danika", merthogy inkább ő szokott hangosabban beszélni. Peti ovis búcsúkirándul, kimentünk a játszótérre, ráadásul már második napja Fanni el-elhagy, nagyon megtetszett neki egy anya-lánya páros, azért így, mert nem tudom eldönteni hogy inkább anyja, vagy lánya ennyire vonzó, de gond nélkül elmegy velük haza, nagyon szokatlan ez nekem, nem tudom mi lesz belőle. Úgy, hogy ma szinte egy órát voltunk két gyerekkel, sőt, mi több, azzal a kettővel, amelyikkel a legkevesebb a tennivaló. Ha nem éhesek és fáradtak, teszik a dolgukat, ritka furcsa volt. Holnap újra látjuk Petit, nagyon várom, várjuk már. Ha nem teljes a létszám, nem is jó... bár valamelyik nap, amikor Fanni elment az új barátnőivel és körülbelül félóra kellett elteljen, hogy a fiúk észrevegyék. Minél nagyobb a létszám, úgy tűnik annál könnyebb felszívódni... csak rám nem érvényes... esetleg apára. Valószínű, hogy mert sok a fiú Fanni körül, azért ragaszkodik ennyire a hozzájuk, a lányokhoz. Szerintem mindig kívánkozni fog velük menni, ahányszor csak találkozunk. Sőt, ma nem is találkoztunk, csak úgy elkezdte, hogy "Zelyke babához" szeretne menni, persze olyan ürüggyel, hogy visszaadja a játékát, persze ha mondtam, hogy majd találkozunk a játszótéren és visszaadhatja, az már nem tetszett, tehat csak azért próbálkozott így, mert gondolta akkor átmehet. Nagyon érdekes, mert nem találkoztunk velük nagyon sokszor, nem is jártuk náluk, és mégis nagy a vonzalom, pedig Fanni nem barátkozik túl könnyen, sőt... Szóval meglepett. Peti készült a kirándulásra, de azért amikor mondtam, hogy nagyon fog hiányozni, megölelt és éreztem, hogy itthon is jó neki, elmondhatatlan érzés, gondolkodik, tervez, csomagol, elmegy, máshol eszik, alszik és érzi jól magát. Biztos vagyok benne, hogy jól is viselkedik, szépen is beszél, bánik társaival, óvónénikkel. Boldog vagyok ettől, és fura is, hogy eggyel kevesebben vagyunk. Valamelyik nap apa elment a fiúkkal gumicserére és hogy mi is menjünk valahova, kimentünk hát ide a sportcsarnokhoz a két kisebbel. Gondoltam végre kevesebb dolgom lesz. Nem hogy kevesebb lett, de Fanni nem találta a helyét. Csendes volt, nem ugrált, hogy menjünk a játszótérre, ült szótlanul a padon mellettem, lehet tíz percig, ha nem többet. Mintha nem ő lett volna. Egyszer megkérdezte "anya mit cinálunk itt?", kérdeztem mit szeretne, ő sem tudta. Úgy is kérdezte aztán, hogy mit csináljunk és sokszor megkérdezte hol vannak, pedig már tudta jól, majd mesélte, hogy jönnek nemsokára. Szóval jól össze vannak kovácsolódva, ebből is látszik, hogy mennyire szeretik egymást. 

Tegnap újra egy szép napot zártunk, annyi minden történik mostanában, nagyon felgyorsultak az események, csak ha néhányat is, de muszáj megörökíteni. Örülök, hogy ennyi minden történik, azt hiszem ilyenkor vagyok jól, ez a formám. Amikor Dani két nap egymás után szerepel és nem akárhogy, hanem nagyon ügyesen, délután azt kérdi vajon mikor fognak még szerepelni, mert nagyon szeretne. . azért este látszik, hogy furcsa, ágyba bújáskor kérdem mi a baj, azt mondja semmi, csak "nagyon kifárasztotta a mai nap", szóval a kimerültségen és a könyökén tátongó seben kívül semmi gond nincs, amire ma azt mondta szerinte Szász Attila, hogy az nem seb, hanem hús. Igaza van, ijesztő kicsit, holnap meg is mutatjuk hát Szász Attila apukájának. Fanni fürdés utáni öltözködéskor megállapítja, "anya, ez a haliszna ki van lyukva".. kacag a lelkem, akarattal nem javítom, s mondja is még egyszer s még kétszer "igaz anya, ki van lyukva!?" Mintha érezné, hogy nem stimmel, mondom is hát, igen kicsikém, ki van lyukadva. Ők ketten Petivel holnap búcsúznak a Vackor ovitól, engem előre ráz a hideg, sírás lesz, mondtam is ne ijedjenek meg, már napok óta a szemben lévő iskolában próbálnak, s minden délelőtt ballag már a vén diák, és nekem is ballagnak kifele a könnyek. . Hihetetlen, hogy vannak dalok, dallamok, amikre bármikor tud sírni az ember. Enged a szelepen, utána olyan jó.. és közben is.. Peti is megfogalmazta, "nagyon izgulok a kicsengetés miatt, úgy félek, ha mindenki engem néz, libabőrös leszek". Mondtam neki, mindenki a saját gyerekét fogja nézni, s meg is nyugodott. Bár hozzátettem, hogy amikor majd ő mondja a verset valószínű többen őt fogják majd nézni. Balázs annyira édes és értelmes, hogy nem lehet sokáig ne vele foglalkozni. Úgy produkálja magát, vagy csak az, hogy egyszerűen létezik, mozdítja meg a világot. Itt és most. Pilinszky gyönyörűen megfogalmzta. Nézik, és annyira tetszik nekik, hogy sokszor kacagnak bele. A gyönyörködésnek egy nagyon magas formája, azt hiszem. Vagy nagyon vicces lenne, lehet. Imádnivaló, kétségtelen. Ahogy kúszik, mászni próbál, gagyog, gügyög vagy gőgicsél, ahogy piszkál, kapirgál és reagál, nyálaz, ütöget, simogat, hajat húz, megfog, odahúz, kapaszkodik, ahogyan ismerkedik, ha teheti mindenkire felmászik, rááll. Minden nap új erő, újra jókedv, ritkán gyengébb kedv, de nagyon várni egy találkozást, sikert érni el egy komoly ügyben, segíteni egy barátnőn, kapcsolatokat ápolni, szóba elegyedni, látni a csodálkozást, hogy nem középiskolás, hanem 4 gyerekes, szavakba nem önthető töltődés. Hosszan elbeszélgetni egy olyan édesapával, akivel legalább annyira hasonlítunk, mint amennyire különbözünk. A külső, s a nézetek. . Az életvitel, az értékek. Elképesztő. Egyszerre meglepő és ugyanakkor fájdalmas. Haragudni nagyon nehéz, talán nem is lehet. . El kell fogadni. Féltem anyát ettől a fellegekben járó, határokat nem ismerő embertől, mert még saját magát is féltem saját magától. Ettől még szebb, mert még így sem tudom leállítani, de haragudni sem tudok rá. 

egy perc sem, egy másodperc töredéke sem, mindig tanulnak, tapasztalnak, sebek gyógyulnak, nőnek, ügyesednek, okosodnak, okulnak, csíszolódnak, mert gyémántok.. kincsek, arany(os)ak, csodák, értékek, sorolhatnánk.. egyediek, megismételhetetlenek. S minden pillanat, amit velük tölthetünk.. még a nélkülük töltött idő is szebb, mert tudjuk, érezzük, hogy mindennek célja, értelme van. Enni, főzni, inni, pihenni, aludni, relaxálni, takarítani, mindennek nagyobb értéke, több értelme van. Maga az élet más, hatványozottan gazdagabb, értékesebb, szebb.. semmi nincs hiába, mindenből tanulnak, gazdagabbak lesznek ha kirándulunk, de ha itthon maradunk azért. . Ha délben sikerül aludniuk azért, hanem mert azalatt is történik valami, nagyon sok minden, ami javukra válik, hasznukra válik. Lehet, hogy fáradtabban fekszenek le este, esetleg hamarabb, de az is jó, toleranciára neveli őket a fáradtság, tűrőképességük alakul, nyűgösebbek, a mi türelmünket teszik próbára, az idegrendszerünket edzik.. ha szép idő van azért jó, ha esik, fúj, azért. Ilyen ez, s még milyen lesz.. napról napra más, napról napra szebb. Minden nap különleges, gyönyörű és egyedi. Nem láthatnánk szülőként az ovis élet szépségeit, nem járnánk valószínű ennyit wellnessbe, nem ismernénk minden játszóteret, ennyi gyerekbarát, legalábbis gyerektoleráns helyet, vendéglőt, embert, állatot. . Nem is tudom mit csinálnánk. Sejtem, hogy úgy is szép lenne, de hogy ehhez képest sivár, az biztos. Nem lehet elégszer hálát adni, hogy vannak, hogy ilyenek, hogy ennyien, hogy most és mióta. Mindenki meg kéne tapasztalja, senki nem kéne bánja, bánjon semmit. Se azt hogy csak most, vagy csak később, honnan, mert mind Isten adja, mikor, miért vagy miért nem, hány, milyen különbséggel, mindegy.. mindenkinek eljön. Ha nem, akkor nem, mindenki találkozik gyerekkel, eldöntheti, de ha szeret egy gyereket, és kölcsönös, az maga a megváltás. S itt nincs vége. Mert nőnek, felnőnek, már a következő percben másképp és mással játszik, máshogy beszél, már holnap más kérdéseket tesz fel, már jövő héten más (is) érdekli, egy hónap múlva 5 éves, ősszel iskolás, jövőben iskolás, minden évben valaki iskolába megy, nyáron úszunk, táborozunk, mindenki személyisége, jellemvonása, ízlése, egyénisége alakul, rajzolódik, csíszolódik s mi részesei lehetünk, segíthetünk. Óriási, elmondhatatlan érzés, élmény. Bearanyozzák, értékkel töltik meg az életünket. Ők a miénket, mi (remélhetőleg) a övéket. Nincs ennél szebb, ennél több. 

Amikor hazaér apa egy többnapos messzi útról, és végre eljött a gyereknap, amikor együtt is lehetünk, mert végül is minden nap gyereknap, minden perc róluk szól, főleg róluk, mert kinek mi baja, óhaja, sóhaja, panasza, mondanivalója. . hol fáj, mikor múlik el, hányat kell aludni eddig meg addig. De végre több napig együtt lehetünk, ez már magában felülmúlhatatlan öröm.. Fáradhatatlanul végezzük dolgunkat, még kirándulni is elértünk, és még nincs vége, Tusnád-wellness, kicsit meg is pirultunk, ezután jobban vigyázunk, Szent Anna-tó, kürtőskalács, pióca, térdig hűsülés, egy napba belefér, még itthon a közös vacsora is, apa előző nap kitett magáért, írtó finomat főzött, karalábé leveleket töltött, különleges és nagyon finom. Így egy ingerdús, gyönyörű pár nap után, ágyba dőlve, altatva, a szomszédból átszűrődő báli zene tökéletesen ide passzol, inspirál, de fő a leves és az egészség. . Csak remélni merem míg Balázs felébred Fanni elalszik, vagy apa hazaér.. munkába szaladt, azt ígérte nem sok idő. . Bíz(z)unk benne.. hihetetlen, hogy telik az idő, írom az üzenetet apának, pár szó, legtöbb két rövid sor, kiolvassa Peti, még mielőtt elküldöm. Dani borzasztóan önérzetes, nem eszi meg az általam vásárolt sonkát, ha apa azt mondja rá, öli a rendőröket.. mert mindennek, amit megeszünk, megvan a feladata. Apa el is meséli, a rendőrök  (zöldség, hús) hogy ütik, verik, ölik, gyengítik a bacikat. Már néha ki is javítják, a cékla, spárga hogy gyengíti az ellenséget. Fanni tegnap kifárasztott nagyon, lelkileg, mindent velem szeretne, sőt egyenes akar, mesét, fogmosást, pisilést. amikor szoptatok-altatok természetesen. Nagyon nehéz ilyenkor, tudom, hogy normális, hogy féltékeny, néha mégis többet várok el, nagy sírás lett tegnap. Megbeszéltük, megoldódott, remélem sokáig nem lesz több ilyen. Balázs percről percre ügyesebb, jó étvágyú, vidám, életerős kis csoda. Imádja nézni a testvéreit, bármilyen megnyilvánulásukban. Kommunikál velük, ők rettenetesen élvezik. Csudajó, hogy így alakult, nem adnám semmiért. Nagyon szereti Balázs hordoztatni magát. Bent is szerette, hát kint is nagyon élvezi. Hála a segítőkész, önzetlen embereknek, ingyen és bérmentve probálgathatom, mielőtt elköteleződnék egy borsos árú hordozó mellett. Fanni imádnivalóan beszél, választékosan fogalmaz, nem mindenki számára érthető, de majd eljön az is. Ma délelőtt zenét akart hallgatni, ment is Cserháti édes kisfia, jöttek is a könnyek, majd Koncz Zsuzsa mama kérlekre már mindenki látta is.. ilyen ez, Peti mondta is nem szeretne meghalni, sőt én se, apa se haljon meg.. és lám, érkezik is apa, alszik is a 3 kisebb, szép álmokat és életet nekik és mindenkinek!