Esti lefekvés után jóval Dani még szól, hogy kivékonyodott a takarója (Értsd: ahol megfogta nincs paplan, csak huzat). Bemegyek, - mert épp nem szoptatok, amúgy inkább apa szokott menni - erre Peti felálomból ébred, kérdi miaz, mondom miért jöttem Danihoz, de már ugrik is a létrához, hogy megpuszilhassam, mondom nem akartam zavarni, erre ő: épp leragadt a szemem, de már mindegy, megpuszillak, mert kellesz nekem. Olvadozom, mondom nagyon szeretlek Peti, mindennél jobban, mind a négyeteket, erre ő: én is titeket.. szóval jó, hogy amolyan kivékonyodós a Dani paplana.Öröm nézni a hatévesek egymás iránti szimpátiáját, én inkább szerelemnek mondanám, bármilyen túlzásnak is tűnik, 3 éve tart, már az elején dúlt -fúlt köztük, csattantak puszik s csókok, azért járunk edzésre is, mert a lány jár. . De amikor a lány, vagy inkább LÁNY párszor Péternek szólítja, minekutána már az oviban nem Petit ír a munkákon, hanem egyenesen Pétert. Igaz, hogy más lánnyal is csattant el már 'csók' és a LÁNY sem csak a Péternek tetszik, de akkor is komoly kapcsolatnak mondanám. Azért sírt valamelyik nap Peti fiunk, mert végig érdeklődte, hogy köztem és apja között mennyi különbség van, ki a 'nagyobb', Emő s Szabi között hogy van ez, s bár mondtuk, hogy nem törvény, hogy a fiú legyen az idősebb, mert például Emőéknél is pár hónap van Emő javára, sírt ő, mert a LÁNY 'sokkal nagyobb'.. már sokszor megfogalmazta mennyire szeretné feleségül venni, hiába, hogy tudja, egyszer iskola stb, annyira, hogy Dani is már megnősülne, mégpedig a LÁNY húgát szeretné feleségül venni. Igaz az is, hogy már Fannit is vették volna feleségül, sőt Balázst is.. szerencse kölcsönösnek tűnik a Petiék dolga, apatárs jelölt mesélte, hogy lánya egész nap Petivel szeretne lenni, apukája hiába mondta, hogy az oviban szinte egész nap együtt vagytok, ő éjszaka is Petivel akart, hozzánk szeretett volna költözni, mire apukája mondta, kitesznek egy fényképet, hogy vele lehessen, nem volt megelégedve. Jó, hogy így tudnak szeretni, és ki is tudják fejezni. 

Amikor megkérem a fiúkat segítsenek elmesélni, hogy kik alszanak, Dani kezdi is: alszanak a madarak, alszik a medve, mosómedve, a ló, apa, Zsombi tata, katicabogár, alszik Kincső, Attila, Milla, Bíborka, Lea, a róka, a farkas, a hal, a halász, aki szokta hozni nekünk halat (Peti kijavítja nem csak nekünk szokta hozta hozni), a bikfalvi torony, anya, Fanni, a zsiráf, a játékok (-az oviban is- hozzáteszi), az óvónők - mondja Peti, Dani kijavítja, hogy óvónénik, s folytatja: húszárok, alszik az anyacsibe, apacsibe, Fanni mondja apa alszik, Dani folytatja alszik az állatiküldetés, a teknőc, a béka, a tigris, a puma, az oroszlán, Krisz és Martin is alusznak. Fanni is kiegészíti alszik mama, Bonzi (Zsombi).. Peti közben többször is emlékezteti, hogy magát nem mondta.. Dani mindig megnyugtatja, hogy majd mondja magát is, kiderül, hogy utoljára fogja majd. S úgy is tesz.. Amikor "alszik Dani is" elhangzott, akkor csend lesz. Fanni még hallgatná, nyűgöl kicsit, mondom a fiúknak nem baj, legyünk csendben, Fanni pár percen belül el is hallgat és alszik is. Közben apa Balázzsal karján sétál, fő a hús a vízben, nincs aki zöldségeket pucoljon bele, de lesz majd valahogy. Egy kellemes szülinapi partys nap után, rövid éjszaka, vasárnap délelőtti telefonhívás a legdrágább testvértől, szép az idő, kedv is van menni, mondja tesó gondolták nem ki a városból, ránk gondolva (de drágák, mert még mindig nem került meg a megfelelő hétszemélyes, azt hiszem apa túl pretenciós-s talán igaza is van, s ha az ember bizalma megingott a külföldi használt autókkal kapcsolatban, akkor érthető is, hogy miért nem ugrik bele akármibe). Késői fekvés utáni kellemes délelőtt, hosszú alvást remélek, aludnék is, de vár rám még mindig pár utálatos papírmunka. Fúúj, de valahogy csak túlleszünk egyszer már ezen is. 

Amikor apa gitározik, s béke és harmónia honol a házon, megvolt a halvacsora, várjuk a holnapi ünnepet, még jó, hogy vannak születésnapok, s dejó, hogy egyre több, mert egyetlen testvéremet legalább egy hete nem láttam, s ha igen is, két percre, mert fut mindenki. Általában csak én nem, kb 7 éve vakáción vagyok, minden nap péntek, az oviban csütörtökön is kellemes hétvégét kívánok, bosszantom a "munkás embereket"..a gyerekek fürödni készülnek, Dani jön, hogy ki nézi meg hány kilós (mert kialakult, hogy minden fürdés előtt felállnak), Peti szerencse szivesen leolvassa, mert apának is dolga van, anyának is... milyen jó, hogy fontos dolga van minden felnőttnek, így a gyerekek kipróbálhatják magukat, önállóságot tanulva.. szép napok ezek. Amikor jól van az ember lánya, (ha belegondol kerül más is, de inkább nem teszi) boldog, mert ma is látta a szüleit, hosszan beszélt álmai anyósával (mert akármilyen túlzásnak is tűnik, mindenki ilyenről álmodik), mert ma tényleg péntek és holnap végre összegyűl a nagy család, sok-sok kedves ember társaságának örülhetünk. Virágzik a lelkem, mert láttam, hogy apa ma mindent megtett anyáért, értünk, nem volt ma sok sírás, veszekedés. Sok ilyen napunk legyen, mindenkinek, aki megérdemli. A gyerekek meglepit kaptak, úgy tudnak örülni egy kindertojásnak, hogy öröm nézni, hosszan játszanak az új játékokkal, jatszanának, ha nem lenne fürdés, nem kerülnek a sarokba, mert sose voltak elhalmozva játékkal (kivéve a születésnapokat és karácsonyt). Mégis rengeteg a játék, már nekifogtunk, és egy nagy adagot gyűjtöttünk össze olyan gyerekeknek, akiknek talán egy játékuk sincs. Nagyon jó volt látni, ahogy gondolkoztak egy-egy játékon, és végül a rászoruló gyerekeknek adták, és telt a zacskó. Szép az élet! 

Amikor egy ritkán látott kedves ismerős arcáról messziről látom, hogy örül nekem, és az én szám is a fülemig ér, alig bírom ki sírás nélkül a szívig ható ölelést, amikor kapok egy őszinte sziahogyvagy üzenetet, és csak a sokadik kérdés szól a gyerekekről (még ha sohase hittem volna, hogy jól fog esni, hogy rólam, felőlem érdeklődnek és nem 'csak' rólunk, és mégsem érzem önzőnek magam) és érzem, hogy töltődöm, közben tudom, hogy ebből másnak is haszna lesz. Épp ezért mondok igent egy meghívásra, még ha takarítani, rendezni kéne is, mert buli jön, és felfordulás van, de nem is tudnék nemet mondani ilyen kedveseknek, a mindent megváltoztató latte macchiato, de főleg a társaság, a pici barát elégedett gügyögésével fűszerezve, a beszélgetésből áradó egyetértés, végre kint is, bent is süt a nap, és remélem eltart. Süt bent is, bár a nagy csalódás úgy tűnik az is marad, sajnos nem merül feledésbe, sőt fel-fel tépődik a seb, visszahúz, nem enged felhőtlenül boldognak lenni, mert kérdőjelek vannak.. és maradnak.. kegyetlenség. De hagyjuk ezt (bár lehetne) s örüljünk, aminek lehet, ne hagyjuk, hogy beárnyékolja napjainkat mások gyengesége, hiányossága, és nesoroljam. Nekünk is vannak, próbáljuk elfogadni azokat is, másokét is..

Amikor kétéves lesz az egyetlen lányunk, és minden egyes születése körüli pillanat felelevenedik, az első sírása fülemben cseng, mintha tegnap lett volna, és nem tévesztem össze az egyhónapos emlékekkel. Előttem van, ahogy egyre csak szépült és látom fotókon, amint nő, ahogy ügyesedik, lenyűgöző. Sírás környékez (az ok nem egészen egyértelmű), elrepült két év, eljött a leválás pillanata, hozzá kell szokni.. a fiúk beszélni tanítják, együtt játszanak, ritkán marad már ki, mert kisebb.. ügyesen felzárkózik, kacag ha kell, még ha nem is érti. Huncutkodni, rosszalkodni is tud ám, mindent lekopíroz. Jót, rosszat. . Ez a dolga, öröm nézni. . Egyre csak nőnek, 'nagy' lány már, pedig csak most érkezett nagy hirtelen. Sietett ő, a tesókhoz, dolga volt, s azóta is van. Teljesen más világ, nem egyszerű vele, nehezebbnek mondanám, mint amilyen a fiúkkal volt, de annyival korábban is érik. Mindennek megvan az ára. Hiszem ezt, és azt is, megtérül ez a sok szeretet, ölelés, türelem, magyarázat. És ha folyik a könnyem, van ki papírt hozzon s megtörülje. Meg se lepődik. A hatéves is csak annyira, hogy egyből megkérdi: "mit segítsek, főzzek vacsorát? " s mikor látja, hogy nincs válasz, csak sűrűbb könnyezés, folytatja: "vagy altassam el Balázst? vagy vegyek pizsamát? Bármit megcsinálok." Még ha csak addig tartott is, mert végül szinte összevesztünk, míg pizsama került rájuk, akkor is szívbemarkoló volt.

Nagyon szeretjük a nagyszülőket, nagyon szoros a kapcsolat, mindennél többet ér, amikor csak a tudat, hogy hétvégén kimozdulunk, találkozunk, lelkesít és éltet. Jobb kedvre derít. Ők bármikor első szavunkra mozdulnak, nagy érvágás, hogy elköltöztek, pótolhatatlanok. Elköltöztek, s mégis bármikor számíthatunk rájuk. Megérkeztek jó időben, (pedig nem volt sürgős, mondtam én) amikor indultunk, mert Balázs jelzett, talán megszületne. Jobb is volt így, mint megvárni, míg a gyerekek felébrednek, még ha Balázs nem is sietett. Emlegetik is eleget a gézengúzok őket is, és az közös emlékeket is. Nem telik el nap, hogy ne beszéljünk róluk, hogy nagymama reggel 9-ig fel ne hívjon, hogy megkérdezze, hogy aludtunk, hogy vagyunk, füléről-farkára minden érdekli, és ez nagyon jól esik, sok mindenre a beszélgetés során derül fény, kerül rá megoldás. Nagy az egyetértés, így hát hetente meg szoktuk őket látogatni, friss levegő, falusi környezet, tulipán ültetés, almaszedés, még ha csak terv marad is, a szeles, esős idő miatt, de együtt vagyunk, s ez mindennél többet ér. Ilyenkor nagyokat eszünk, nagymama előre előkeszítve mindent, várja a segítségeket, hogy együtt keszítsék el, süssék meg a sütit. Óriási élmény és öröm mindig hozzájuk menni, még ha a nagyobbak (újszülött marad) el-el tűnnek is, mert bekapcsolták a tévét, delfint mentenek valami gyerekek, 12+, apa gyorsan megnyugtat, összesen pont annyik. Igaz meg volt kötözve, de szerencse kiszabadították, apa is nézi velük. Útban feléjük, amikor letérünk, már nagyon várják, hogy láthassák a bikfalvi templomtornyot. Fejből mondják jó előre, ismerik az útvonalat, igaz Szentivánlaborfa Daninak hosszú kicsit, néha Szentivánbikfalva lesz belőle. Mondom elég, ha Szentivánt mondunk. Jól bevett, szép szokás, miután letérünk, rádió halkul, apa kezdi: a bikfalvi torony, jaj de messzire látszik, annak tetejében két szál rózsa virágzik. Azt a két szál rózsát százfelé fújja a szél, ha meguntál babám, nem muszáj, hogy szeressél. Ráz is a hideg, aki egyszer hallja, nem felejti. Aki ismeri, tudja, szép nóta. Megfordult a fejemben nem-e apa szerzeménye, de akkor itt az idő a népszerűsítésre. Anya is hamar bekapcsolódik, sőt már Peti is tudja. Mindig kell számoljunk a hazaérés nehézségeivel, az autóban való alvás után, nagyon nyűgösek, lassan térnek magukhoz, nehéz és hangos 20 perc ez. Utána fürdés, mosás, teregetés, műzli, meseolvasás, imádkozás.. az úgy szép, ha együtt mondjuk, anya tereget a két középsővel, apa kérdi mikor jövünk, mondom 3 perc, addig beszélgessetek. Dani már mondja is, beszélgessetek arról mit láttatok az úton. Vagy arról, hogy apa a kollégáival járt egy tonál. Csak ő tudja miről beszél. Rögtön adja tovább az ötleteket, arról hogy apa a kollégáival issza a kávét. kacagás. Apa meséli hogy fő, mi a különbség hosszú és rövid között. Ő miért iszik mindig rövidet, a hosszúban mi van még benne, erre Dani: 's anya hosszút szokott inni?' Honnan tud mindent ez a gyermek? Azt is tudja mennyi négyzetgyöke a négynek. Vicc nélkül, egyszer szó volt hatványozásról vagy nemtom, vmi matekról mindenképp, Peti nagy matekos, összead, kivon, ma-holnap biztos hatványoz is, s mondom én Dani is mindjárt megmondja mennyi negyzetgyöke a négynek, csak kicsit gondolkozzon. Nagyon biztosan éreztem rá fogja vágni. Pár masodpercbe kerül és jött a válasz: kettő. Nagy volt. Azóta is tudja, de nem mi mondtuk, ő találta (számolta) ki..

Amikor eljön a déli alvásidő, Fanni mindaddig kiszáll a kiságyból, míg anya le nem fekszik a kiságy melletti emeletes ágy alsó szintjére. A fiúk ezt persze nem szeretik, mert így már nem (annyira) lehet zelegórkodni. Az okos (és fáradt) Dani két perc alatt elalszik, belátja, nincs miért küzdeni. Peti (aki már megvan alvás nélkül is, bár van különbség, délután érződik) nemtetszését kifejezendő mocorog, motyog az orra alatt, s miután elmondom, hogy jó párszor meg volt rá az esély, hogy bebizonyítsák, csendben tudnak maradni s el tudnak aludni magukra is, és én is el tudok aludni a szomszéd szobában, sose sikerült, mindig be kellett jönnöm, így most itt vagyok. Erre a legnagyobb megszólal -egy pár panaszos ógatás után- az orra alatt motyogva: 'akkor én kimegyek'.. nem hallom tisztán, gondolom visszakérdezek, 'tessék Peti?' Erre ő, az elsőszülött, ezüstérmes, citromsárga öves karatés: 'anya, vagy te mész ki, vagy én'. Erre anya meglepődve megkérdi hogymondaszilyet Peti, hol az anya iránti tisztelet, különben is mindjárt nem kimész, hanem ki-re-pülsz.. s nem az ajtón, hanem az ablakon.. erre ő visszaszól, hogy ő nem madár, így nem tud repülni, röhögő görcs környékezi, kuncog, de mivel nem látjuk egymást, én az alsó szinten, ő az emeleten, s senki nem kacag vele, (tesók alszanak, anya jönne, hogy kacagjon, de tudja, mérges kell legyen, mert ilyet hallott, így megállja, csendben marad) így szép lassan elhallgat Peti, anya még vár 5 percet, elmondja szereti Petit, nem haragszik, hogy ilyeneket mondott, de Peti már nem hallja, vagy jó színészi képességei vannak, s annak anya örül.. biza annak is, ha alszik. Peti egy érzékeny, finom, 'steril' gyermek. Ha pufuleces a keze, nem bontja ki a benne rejlő ajándékot, sőt azt is megmossa, különben a keze újra 'zsíros' lesz.. sok-sok puszit, ölelést, biztatást, szeretetet igényel, sokat mondja, hogy szeret, maximalista, ebből kifolyólag sokat nyivog, túl hamar kér segítséget, nem bízik eléggé a saját erejében, tudásában.. picit önbizalom hiányosnak mondanám, mint jómagamat. Szeretetre méltó és éhes gyermek, bár ha nyivog, én a helyről is megyek (mennék), hogy szokna le róla és mert nehezen viselem el. Lehet nem jó módszer, rengeteg türelem, s kötélidegzet kell(ene) mellé. Hova tovább, mintha javulna a helyzet. Kitűnő mozgása, tűrőképessége van, gyorsmozgású, izmos, vékony gyerek, én félek ránézni, ha ruhátlan, az apja csodálja, milyen gyönyörű izmos teste van. Skorpió ő, mint még jópáran a családban, de szeretjük s elviseljük (kisebb-nagyobb sikerrel) egymást. Okos, értelmes ő, később kezdett beszélni, és úgy általában mindent, de behozta.. Éhezi a szeretetet, figyelmet, gyors észjárású, okos, intelligens -mindjárt- hatéves.. A nagyobbik kisöccse annyira szereti és felnéz rá, hogy Peti két szóból meggyőzte egyik este, menjen ő is karatezni. Mi kb egy éve kérdeztük először, s azóta is sokszor, hogy ő szeretne-e menni. A válasz mindig az volt, hogy ő kicsi, majd amikor nagy lesz.. miután párszor ezt válaszolta, megkérdeztem, hogy mikor lesz ő nagy. A válasz érdekes: "én nem leszek nagy, anya". Második gyerek szindróma, Petihez képest nem.. vagyis esetleg növésre.. Petinek elég a szabályokat egyszer elmondani, sokszor azt is magára veszi, betartja, ami nem neki szól, betartja mindenáron. Ha egy rajzfilmet szabad megnézni, egyből kapcsolja is ki, ahogy lejárt, még ha Dani kéri is, hogy nézelődjenek még.. A játékait rendben tartja, mindennek megvan a helye, ovi után leltár, ha valami nincs pont a helyén, hanem 2 centivel odébb van, nagy a szomorúság és a sírás. Vigasztalhatatlan ilyenkor.. Ha hajlandó, az ölelkezés gyógyszer.. semmi nem használ, figyelemelterelés sem..

Míg elmosogatok, és éppen apának is telefonálni valója van (nem mintha csak ilyenkor történne meg) elszabadul a pokol.. addig bosszantják oda-vissza egymást, míg a kétéves üvöltve sír, köhögésig sír, hogy ne mondjam, hogy fulldoklik. Mivel nem kap figyelmet (mert nem érdemel), elég hamar abba is hagyja.. a fiúk szépen játszanak, virágzik a lelkem, amikor látszik, hogy barátok.. a játszótéren szövetségesek.. ha valaki a pici babás babakocsihoz közeledik, (már Fanninál, most meg Fanni a legkegyetlenebb, még néha a testvéreket is elküldi) már intenek egymásnak, szaladnak, s vigyázzák, védik a picit.. Ha apát piszézésre hívja egyetlen lánya, apa lépten-nyomon ájul el leányától (is), vallja is a szerelmet, nem sejti, hogy írom is, így folytatja, ömlik belőle, hogy: Fanni, te vagy a legszebb! te Fanni, szebb vagy, mint a frissen nyílt hóvirág, szebb vagy, mint a friss házi lágytojás, szebb vagy, mint az új opel zafira safelift (vagy facelift? apa tudja), mint a frissen sült bárányborda, mint egy mekintos, mint a kézzel gyalult tölgyfa, mint egy faragott bútor, mint egy cinelli, mint egy klasszikus versenybicikli. Mindezt természetesen pusziáradattal övezve, minden szó után (legalább) egy puszi. Hiába na, apában egy költő veszett el..

Péntek délután, végre összegyűlt a család, Peti is hazajött edzésről, kicsit jót tesz a hangulatnak, hogy holnap nem futunk sehova, kicsit rosszat a borús, szürke, rideg, hideg idő.. az újszülött fel-fel kiabál, nem tudni görcs bántja, vagy már társaságot igényel.. aki elmegy a hinta mellett, megmozdítja, s akkor megint hallgat. Ha újra kiált, viszik oda az apa keze készítette kicsiszéket, ami első lévén nem túl biztonságos, túl keskeny lábakon áll, könnyen eldől. Tudják ezt, de viszik, hogy elérjék a babát, megsimogathassák. Nagyon szeretik, imádják, eszik meg, nem tudnak betelni vele. Az a puha bőr, az az illat, a pici kezei, nem csak az anyját bolondítják meg. Rengeget szeretet kap ez a picinyke ember, talán mint a család összes többi tagja összesen valaha. Túlzás talán, de még csak holnap négyhetes. Jól esik, hogy egyre nagyobb, egyre bátrabban visszük ki, bár egyre hidegebb van, de ezt is meg kell szokni. Hazafele már úgy megfázott a kezük, (persze a játszótéren el kellett időzni, de az is jót tesz, anya beszélget másik anyukával, gyerekek játszhatnak ovis társaikkal, ha szerencsénk van) hogy most nem volt nagy éljenzés, amikor bejelentettem, hogy kivisszük a szemetet. Senki nem akart velem jönni, így nagyon sok minden jutott rám, még Dani azt is meggondolta, inkább én se vigyem ki, inkább várjam meg, míg kisüt a nap. Ha kisüt, azt hiszik meleg van, már kabátot sem akarnak venni, sőt rövidújjút akarnak csak, nehéz megértsék, hogy a napsütés nem egyenlő a meleggel, nem olyan mint nyáron. Mint ahogy nehezen, lassan tanulgatják az órát, a hónapokat, Dani nem érti, hogy hogy lesz most mindenkinek születésnapja, csak neki nem. Neki nemrég volt, messze van, de mindig elszomorodik, ha hallja, hogy majd nyáron, s az úgy van, hogy tél, tavasz, nyár, ősz. . Már mondja is, hogy mit kér a szülinapjára, remélem még változik, mert sokadik markolós lenne, akármennyire elől vagy hátul legyen a markolója. Ilyenkor nagyon jól jön egy csokiötperc, bármekkora csokit másodpercek alatt szétkapkodnak. Egyre nagyobb a fogyasztás, öröm főzni,  (ha marad rá idő s erő) mert jól fogy, nemcsak mert sokan vagyunk, hanem mert nagyon jó étvágyú itt mindenki. Nagy szerencse.. meglátszik az egészségünkön... s a hiányzások számán az oviban. Dani volt első múlt évben, csupán 5 nap volt, amiből pár nem is a maga betegsége miatt volt, hanem Peti volt beteg, s akkor már maradt ő is itthon, szolidaritásból. Első a gyerek -ahogy mondják- étvágyban, és nem csak az saját csoportjában, az egész oviban, s még csak középsős, lekörözi a nagyokat is, s ez már tavaly így volt.. ő az a gyerek, akiről leginkább a svájci óra jut eszembe.. pontosan tudja, hogy mi jó neki. Amikor elfárad pihen, ha álmos alszik, amíg nem lakik jól, (vagy nem ürül ki a tányér) nem áll fel az asztaltól. Játszani is tud szépen, játékot megosztani is. Nagyon ügyesen, hamar, tisztán kezdett beszélni, észre sem vettük, mint ahogy azt sem, hogy ismeri a színeket, számol. Nagyon figyelmes, a legkisebb változást észreveszi, úgy, emberen, mint a lakásban, nagyon szereti ha béke van, megtesz mindent, ha a szomorúság legkisebb jelét látja rajtam, hogy felvidítson, rák jegyében született. Egyik napról másikra lett szobatiszta, féléve hajtja magát a hintán, 3 hónapja mondja tisztán a r-t, szépen tisztán ejt minden hangot, a r-re annyira büszke, hogy túlzásokba esik, a nagyobbal együtt, megnyomják, hosszan s erősen, hangsúlyosan mondják. Engem már zavar, remélem kinövik. Vártam, hogy mondják, most meg.. mint ahogy várjuk, hogy járjanak, aztán bár megállnának, leülnének, lassaban szaladnának, beszélni tanítjuk, majd megkérjük (esetleg), hogy ne mondjanak annyit, vagy meg sem halljuk, hallgatjuk. Van ez így, de (ahogy mondják) mi is felnőttünk valahogy. Örülök, hogy boldogok, és (úgy tűnik) nem csorbát szenvednek attól, hogy ennyien vannak. Ha reggel fejfájósan ébredek, el is mondom apának, erre megkapom: 'Aki éjjel legény, legyen nappal is.' Legalább tudja, hogy éjjel helytálltam.. A legkisebb is súrolja a 4 kg-t, úgy tűnik, jól végzem a dolgom (éjjel is).

A hatéves szájából olyan szépen hangzik az újszülött felé: 'úgy vártalak, hogy megszüljél, kicsi Balázs'.. kijavítom, bár jön, hogy ne tegyem.. vagy a négyéves nekem adja az uzsibarackot: 'neked adom anya, hogy finom tejed legyen Balázsnak'. Ha egy nehéz éjszaka után is úgy ébredsz, mintha átaludtad volna, még akkor is ha még mindig rossz is az idő, ha folyamatosan esik is az eső, mert van aminek örülj, van amiben, akiben gyönyörködj. Ahogy már a nagytesók megértik a kétéves sejp szavacskáit, énekelnek együtt, mesét 'olvasnak' egymásnak. Tudják, hogy a bikákáká a csigabiga, hogy a kukuikákká az a kukurikú jóreggelt, azaz a kakas. Vagy ebédnél, amikor nem jól jön ki a lépés, és az újszülöttel a vállamon vagyok kénytelen asztalhoz ülni, mert épp görcsös, a hatéves néhányszor rám pillant - miután feladtam a nehézkes evést- és rám szól: 'na egyél, ha kitetted magadnak, egyél! ' körülbelül olyan határozott hangnemben, mint ahogy már - nem is tudom kitől- hallhatta. Marha a fa alatt, nyári piros marha.. apa szájából üdítően hangzik, miután elutánoztunk néhány állatot, s tisztáztuk, hogy a tehénnek még mondják másképp is.. nagy kacagás övezi.. ki mit ért marha alatt, még ha a szarvasmarhát emlegettük is. Ha a négy- és a kétéves együtt mosnak fogat (elég gyakori), s lévén, hogy a kisebbnek nem elég fejlett még a finommotorikája, vagy nem elég erős a keze, fel-fel csapja a csapot, nagy sugárban ömlik a víz. A nagyobbacska már tudja, hogy elég úgy is ha kisebb nyomással jön, minduntalan kisebbre állítja, mire a kisebb sírva fakad, mert amikor fáradt, könnyen megy. Egy tavoli szobából, ahol táplálok, csak remélni tudom, hogy ez történik, és nem valami szándékos bosszantás..Erre a nagyobb: 'Fanni, nem bírom ezt a sírást!' Mire a lány egyből elhallgat. Csak tudnám mi van a hangjában, hogy így hat. Vagy az enyém miért hatástalan néha.. néha mindenki találgatja miért sír a legkisebb, mire a lány megjelenik a baba cumijával a szájában, kikapja, s be akarja tenni a babának, közbe mondja: 'ittan baba'. Talán megbeszélték. . Jóleső érzés -mikor anyának is jut kb. 13 perc fürdésre, persze sírással végződik - és Dani megjegyzi: 'anya, sokkal kisebb már a hasad!' Rögtön mondja utána: 'igen, mert Balázs kiszületett, mert a doktorbácsi segített anyának és utána elvitte Balázst fürdetni'. Kijavítom, hogy a doktorbácsi anyával, doktornéni a babával foglalkozott, hogy ne bonyolítsuk. Erre a gyerek: 'mit csinált a doktorbácsi veled?' Jött rögtön anya, az okos (idevágó) kérdésével a kérdésre: 'hol találtad meg a darunak a vedrét?' Bevált, válaszol, megy és keresi is. Amikor Dani (Fanninak Jái) leeszi magát, törülgeti a blúzát, erre a figyelmes kétéves megszólítja összehúzott szemöldökkel: 'ejhaj Jáika!' Ma már Peti is Teti helyett Tetike volt. Csupamóka. Vagy amikor letettük karaten a legnagyobbat, hazafele menet észbe kapok, muszáj tankolni, elmegyek a hazafele vezető letérő mellett, mire megszólít a négyéves, hogy ott kellett volna letérni. Mondom neki, először tankolunk, mert fogy ki a benzin. Figyelmeztet, hogy menjünk gyorsan, nehogy kifogyjon, erről beszélünk meg kicsit, filozófálunk, mire meg is álltunk a benzinkútnál. Szerencsére nem tankoltam még, mikor észreveszem, nincs nálam a pénztárca. Hangosan morgolódom, mire megszólal: 'mondtam én, hogy ott le kellett volna térni! ' jön, hogy kötekedjek, hogy nem mindegy, hogy ott kellett volna, vagy ott le kellett volna, de nem teszem. Elér még a szórend..

Amikor alig mersz kimenni a wc-re, mert a háromhetes is igen jól hall ám, de aludni szeretnél kicsit nyugodtan, szóval lábújjhegyen kiosonsz, levegőt is csak nagyon félve veszel, hiába, hogy megfogadtad és megbeszélted apával, hogy nem szoktatod a síri csendben alváshoz, de annyira örülsz, hogy megadatik, hogy a létszám csökkenésnek (sőt feleződésnek) köszönhetően nem kell csitítani, mert nagyon nem szeretünk sissegtetni, szegény nagytesókat szidni, amikor nem rosszat akarnak, csak játszanak. Sokszor így is, mire észbe kapunk, már megvolt a ssssss. Ledőlsz, lehunyod a szemed, nem túl sok a két másodperc, mire hallod puff-puff, le sem lehet írni, hogy döng, hallani kell (bár ne kéne!), és meg nem szűnik. A szomszéd(ok) lassan 6 éve nem szokták meg, (pedig sokszor nem bírtam már és elindultam kideríteni hogy pincéből, padlásról, vagy vmelyik lakásból döng) hogy 12-től 3-ig legyen relatív csend. Sokszor meggondoltam kiírni valahova, ha elfelejtették volna, mert ha elindulok, lehet hogy az ajtó nyitásra ébrednek, hiába van becsukva a nem termopán ajtó. Mert nyáron a füvet is ebben az időben nyírják és az iskola kerítésének vasrészét is mindig ilyenkor ütik (javítják vagy kitudja), tehát van, hogy el kell viselni/fogadni az idegösszeroppanás és kétségbeesés széléről is, (azért csak a széle, mert volt időnk megszokni) hogy ez van, ma csak félórát, vagy negyven percet aludtunk. Anya semmit, de ő bírja. Vagy jön egy hívás idegen telefonszámról, veszem is fel, mert csomagot is várok, (hanem nem tenném) de vagy a döngetésre vagy a beszélgetésre ébred, persze nem csomag, hanem hiányzó kérés ügyben hívnak, ami maga után von három másik telefonbeszélgetést. Fel is ébred a kétéves, mikor meghallom szaladok, mert anyát kiabál, bár a bébi aludjon még, fekszünk az ágyon, anyaszemlehuny, fanniszemis, el is aludna, mire a szomszéd keze újra lendül, izom megfeszül, egymás után sokszor, hosszú percekig. Anya pulzusszáma gyorsul, tán nemcsak övé. A lányka még egy ideig tetteti, hogy aludni fog, bár mindenki tudja, hogy ennek a kellemes programnak mára annyi, szemhéjának rebegése is elárulja, hogy színészi tehetségét van még hova fejleszteni, majd feladja, felkel, könyvet vesz le, már olvas is, és persze énekel... ennyit a mai alvásról, reméljük, majd éjszaka. Úgy néz ki, a szomszédok nem találják ki, hogy megérné ezeket a gyerekeket aludni hagyni, egészségesen fejlődni, mivel a jövő nemzedék ők, az ők idegrendszerétől sok minden függ. . Na de ezt a feladatot egyelőre sokan csak a szülőkének érzik. Na de lejárt, megy tovább az élet, ebéd melegszik, kávé kortyolódik, anya készül karatera vinni a legnagyobbat, kell ennél több? 

Íme egy régi fotó a két középsőről..